Nem sikongatott soha a Beatles-re, csak a 'Nyú Kicc On Dö Blokk' Dónniját hordta bal melle fölött, egy fekete-fehér agyonmosott póló személyében, de arra felettébb büszke volt.
Pólóját sokat markolászták, ezért akármennyire is szar, de markópólót viselt, na erre már nem volt büszke.
Dicsfényben úszott klóros víz helyett, mert az egészségesebb. Nem evett 'müzlittejjel' -t reggelire, mindig a 'tejjelkiflit' majszolta, persze, hogy azt, hiszen még a Kispál és a Borz zenekart is szerette. De ezt most ki nem sz@rja le, a lényeg az, hogy ez a hőn áhított frigy egyszer meg fog valósulni. Jobb ebben hinni, mint a szerelemben, a monogámiában. Tudta, senki sem fogja vele a pettyes pillangókat kergetni. Nem fogja, mert nincs se pettyes pillangó, se kergetőzés. Ha volna, nem írna ilyen hülyeségeket, mint most, és biztosan örömködve tenne úgy 'mintha'. Ehelyett hintázik éjjelente, öregesen sört iszogat otthon a focimeccsek alatt, koncerteket látogat, szervezkedik, szerencsére eredménnyel. Most pedig a Red Hot Chili Peppers By The Way c. albumát hallgatja, és azt gondolja, igen, EGYSZER Ő LESZ FLEA FELESÉGE.
Azért így mégiscsak könnyebb neki.

kárpátidia

2002. 08. 03.