Így történt ez a PestiEst Caféban, április 25-én, amikor az Amber Smith, a Stig Roar Husby, dj. Gassmann, és dj. Mágnes lépett fel, míg a másnap este (a gasztronómiai kínálaté) a Fondue, az annabarbi, dj. Pita és dj. Alma vezényletében telt. A péntek este Amber Smithszel kezdődött, amire most bővebben nem térnék ki, azon túl, hogy Poniklo Imre receptje példátlan értékű; ezt bizonyítja az az interjú, ami már olvasható is, de nem ez az.
A Stig Roar Husbyt három dal erejéig hallottam, és ekkor jogosan felmerülhet a kérdés, elég-e ez az élmény arra, hogy bármit is véleményezzek. Elég. A Stig Roar Husby eddigi dallamos, szentimentális, vér romantikus hangulatvilága megváltozott. Mivel ezt három dal alapján jelentem ki, abszolút nem biztos, hogy ez igaz, sőt. Annak a lehetősége is felmerül, hogy ez a kis koncertélmény egyenértékű az eddigi SRH-s konzikkal, na akkor meg miket beszélek én itt, és minek?
Egyes zenekarok megszeretéséhez, megkedveléséhez több élmény kell, több koncert, lemezek, pólók (Huha, az már van! Annyira jól néz ki! Piros, hátul a címkéjén egy 164 cm-es fruit of the loom – ez itt a reklám helye – felirat, tehát passzol, a pólón pedig egy fehér hordozható rádiósmagnó, olyan felvevős, amilyen kell, a végéből kilóg egy szintén fehér mikrofon, Jarvis Cocker énekelt effélébe).
Ez idáig egy-egy koncert után kedveltem meg - vagy nem - a zenekarokat, első látásra-hallásra, ahogy azt kell, de a Stig Roar Husby, akár a szombat, az más. Szóval az eddigiektől eltérő SRH-s dimenziónak voltam fültanúja, erőteljesebb, zajosabb hangzás, olyan dzsidzsi gitár, mondjuk Espen által, aki ki volt festve. Lehet azér’, mer’ Cure koncertről jött. De lehet, hogy azért, mert nem. Ja, és még valami, szappanbuborékok repkedtek a levegőben, olyan romantikusnak hatott, kerestem is Hugh Grantet, de nem találtam sehol.
Látni amúgy nem igen láttam semmit, mert olyan kevesen voltak, és ettől könnybe lábadt a szemem. Nem, nem igaz, mert olyan sokan voltak, hogy a mennyezetből folyamatosan olajat öntöttek közénk.

Aztán elmentem, mert indult a 0 óra 50-es postavonat.

kárpátidia

2003. 04. 28.