Panjabi Mc, polgári nevén Rajinder Rai családja India egyik északi tartományából, Punjabból (így u-val) származik, ő maga azonban Coventryben nőtt fel csupa feka rapper között, akikkel nonstop jammelt előre programozott dobalapokra. Akkoriban ragadt rá művészneve, ugyanis mindig punjab nyelven nyomta az ipart.
Édesapja Bob Marley és James Brown lemezei szolgálták számára az alapot, ám kamaszkorában a már említett miliőnek köszönhetően a hip-hop és az r’n’b ragadta meg. A ’90-es években közkedvelt lemezlovasként futott be, és erősítette a banghra stílust, ami ugye a panjabi (ez már a-val, mert az ámerikánizáció befonta) zene (a hip-hop indiai megfelelője) és egyéb feka stílusok keveréke, indiai hangszerekkel teletűzdelve. Ez már eleve túl nagy bátorságra vall, de ha valaki merész, akkor az tuttira Panjabi MC, aki 1996-ban a nemes cél érdekében elutazott Angliából Indiába, hogy a hagyományos indiai zene legjelesebb művészeinek fellépéseit megörökíthesse egy magnetofon kíséretében.
Onnantól kezdve mindenütt banghra szólt, Európa, Amerika, Kanada, sőt már Ázsia is magáénak tudja Rajinder Rait, így volt ezzel augusztus 2-án a SZIGET nagyközönsége is.
Mi mással kezdtek volna, mint a THE ALBUM Mundian To Bach Ke c. indiaifekaárenbísoftrap lírával, ami első dalnak ugyan impozáns, de akkor mivel is fogják ezt a következő 1 óra 10 percben felülmúlni? Sokat nem kellett félteni a furcsa gárdát, mert szólt minden, mint karácsonykor, már csak a Danubius Rádióból kellett volna odaállítani Jáksó Lacit, és elindítani a Jáksó Hot twentyre a szavazást. Rosszmájat a tévé előtt összereszelve egy igazán remek koncert volt, ösztönző folyamattánc, a csajok hastáncba kezdtek, a fiúk ütemesen mozgatták a fejüket, néhányan meghasonulásig azonosultak az Asterix és Obelix 12 próbája c. rajzfilm próbakövető mesterének fej-, és állingatásával (aki tudja a nevét, írja meg pls.). Akármennyire is állítja a média, hogy Panjabi MC egy szégyenlős mosolyú férfiú, azért így élőben számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a színpad levetkőzteti ezt az érzést, ha mást nem is, és kiadatja a nagy indiai fílinget, az Indiába vágyódást, a szabadságvágyat és mindazt, amiről Nietsche váltig állította, hogy nincsen.

kárpátidia

2003. 08. 21.