Amúgy megfigyeltem, ha egy helyben ülsz, igazi Mátrix élmény: van aki többször is elhalad előtted. "Ez a sziget csíje" - magyarázza egy nagyon szimpatikus belga ezotéra. "Hatalmas energiák vannak itt, és mi keringetjük azzal, hogy sétálunk." Bólogatok. Végül is van értelme. Csorogni a tömeggel, valami egésznek a részeként... bár lehet, hogy eggyel kevesebb sör nélkül tovább firtatnám, de aztán hagyom. Jó ez így.

Tudod te is, ugye? A Sziget hivatalos streamje 8-án délután háromtól rajtolt, immár a youtube-on te is bekukucskálhatsz a koncertekbe élőben, anélkül, hogy a többi népek ott lábatlankodnának. (Bár akárhonnan nézem, pont ez az utóbbi a lényege, de na.)

Napi "ezt látnod kell' rovat: ha itt jársz, a K híd után fordulj be balra, és menj egyenesen, amíg a balodon meg nem látod a vízpermetet párálló fát. Nem sikerült kiderítenem, vajon van-e neve, de az emberek megállnak, és mint törzsi népség, kinyújtott karral róják le a hódolatukat előtte. Szuper ötlet, gyönyörű monstre építmény. Aztán, hogy még ezen a környéken ne maradj ki egy jó mókából, haladj tovább, egyenesen, amíg a Zero Gravitys minipavilonhoz nem érsz, ott lesz rögtön az út mellett, el sem tévesztheted. Várd ki a sorod, megéri azt a negyed órát, húsz percet, majd huppanj bele a szerkezetekbe. Csukd be a szemed, lebegj, és hallgasd ahogy körülötted morajlik ez a szórakoztatókombinát. Úgyis hamar kitúrnak a várakozók, de amíg csücsülsz, addig szuper.

Aztán az első napi kínálat: jól bekezdtek a szervezők, ismét csak klónozással tűnt esélyesnek, hogy mindenhová el tudsz jutni, ahová szeretnél. Sőt, mivel kitaláltam, hogy horizonttágítás címszó alatt kevésbé ismert együtteseket is megnézünk, a dolog még izgalmasabb lett.

Nézzük: a csukott szemmel programfüzetre bökés a Wattican Punk Ballet nevét hozta ki győztesként. Már a név is érdekességeket ígért, és nem is hazudtolták ezt meg. Guy Fawkes maszkos gitáros, fehér tüllruhás tündérke énekesnő. Nem is tudtam, hogy látatlanul milyen pszichedelikus lecsóba nyúlok bele. Az örmény testvérpár az Open Stage közönsége előtt adta elő azt, ami már nem is koncert volt, inkább performansz. Alice lettem Csodaországban, szanaszét téptek a groteszk kis futamok. Aztán rájöttem, hogy 1) sajnos hosszú távon ehhez még nem ittam eleget 2) nézzünk valami mást is, már csak a mundér becsületéért.

"Anna Calvi a női Nick Cave" - mondják mellettem. "De írhatna jobb számokat is.." - teszi hozzá később a srác. Törékeny, nőies alkat, férfias, ütős hang - a brit énekesnő egyszerre két hangsúlyos arcot is mutatott a közönség felé. Újabb olyan zenész koncertjén álltam, aki csak speciális hangulatban befogadható, aki nem vizezi fel a zenét, hanem a saját esszenciáját töményen adja át: épp ezért fogyasztása mértékkel, és nem mindenkinek ajánlott.

Az ő koncertjén volt alkalmam megnézni az elkészült A38 sátrat. Hiába a nagy ventilátorok, meleg van, sokkal melegebb mint odakinn, és koncertkor ez nyilván fokozódik. Majd pénteken Bebel Gilberto-n rendesen letesztelem.

Anna Calvi után a Deus csapott a húrok közé, de én továbbcsorogtam, mivel a fő attrakció kezdete előtt szerettem volna még felfrissülni is, és mindenképpen ott akartam lenni a tömeg közepén, hogy egy kedves ismerősömnek tett ígéret szerint feljegyezzem, hogy Brian Molko színpadra lépésekor hányszorosára hatványozódik az egy négyzetméterre jutó orgazmus közeli állapot.

Jelentem, sokra. A Placebo sok mindenkinek ikonikus zenekar. A lágyság és a mélység egyvelege, hosszú ideje a pályán, bőségesen elég arra, hogy az érző zeneszívűeket groupie-vá változtassa át, hogy akár a backstage körül őgyelegve akarják aláíratni a dekoltázsát. Csodálkozunk? Nem csodálkozunk. Valamiért én mégsem erre vágytam ma, így hát újra a nyakamba vettem az utat, hogy a Placeboval csont egyszerre kezdő Quimbyvel folytassam.

Tudom, tudom. Quimby koncert mindig van. Mindenhol van. Persze. De talán mondtam már: a Sziget mindig kicsit más. Itt más íze lesz a zenének, vagy csak neked van más ízed, vagy más füled rá, a végeredményen nem változtat.

Nem csalódtam újfent. Az a Kiss Tibi, aki a Csík zenekar mellett zenélve, hétfőn sápadt szellemlény volt, most újra táltosként dobrokolt a deszkákon.
Szeretjük az ilyet. Kezeket fel, lelket otthagy, oldódik ezerrel. Ügyes kislány.

Ma pedig megtekintjük Caro Emerald száz fátyol féle gyönyörű hangját, aztán Lukács Laciékat csekkoljuk le, hogy mi is a helyzet ezzel a jazzes verzióval, amit a Magyar Dal napján mutattak be, és az újabb nagy pálfordulók nemzetközi mintapéldányát, a Kornt is élőben teszteljük majd.

Első napról ennyit, s ne többet.

FilóSpohie

2012. 08. 09. 14:05

• A Sziget hivatalos YouTube streamje (http://www.youtube.com/szigetofficial)