Aki valaha már szervezőként, segédként, pultosként, vagy akármilyen minőségben, de a „munkások” kötelékében élt végig egy többnapos fesztivált, az pontosan tudja milyen érzés ott lenni, de gyakorlatilag mégsem. Legalábbis ami a koncerteket illeti. Mert egyetlen árva bulira sem jut el az ember, és bár érzékeljük, hogy szól, de a zene egy idő után hatalmas maszlaggá változik. Szinte teljesen mindegy mi dübörög, semmit nem hallani.

Még mielőtt önsajnálatba csapnék át, megjegyzem, pont emiatt is írok. A nagy ügyezésben, a nem annyira hangszigetelt, ámde jól eldugott FEZEN irodában – amely egyébként a cabrio néven futó fesztiválhelyszín mögé lett deportálva ideiglenesen – felfigyeltünk valamire. Pontosabban a monotóniából kezdett kiválni valami izgalmas: népzenés, punkos, rockos, meghatározhatatlanul alteres, ska vonal, némi balkános beütéssel… vagy valami hasonló. Lekocsmazenézni nem akarom, nehogy megbántsam a bandát, de az kétségtelen, hogy nagyon bolond zene. Leginkább etno-punkként lehetne aposztrofálni, ha már mindenáron valami műfajba akarnám tuszkolni. Előkaptunk egy programfüzetet, hogy megnézzük, kié épp a színpad: Bohemian Betyars. Szégyen ide, vagy oda, de sem én, sem pedig a többiek soha még csak nem is hallottunk róluk. Mire kiértünk, hogy közelebbről is megnézzük az ultravidám lármázást, a közönség már együtt sikítozott, kiabált a srácokkal. Elképesztő hangulatot pattintottak pörgős nótáikkal a semmiből, és zsúfolásig megtöltötték a kerthelyiséget. (Ennek mi nagyon örültünk, mert legalább literszámra folyt a sör!) Gyanítom a színpad előtt tombolók sem felszólításra, hanem önszántukból ugráltak a 40 fokos hőségben. (Mert persze a bulik mindig a 40 fokos délutáni hőségben vannak.) Bár a szövegből, bevallom, egyetlen sort sem értettem, pedig magyarul nyomták, csak a legfontosabb vezényszavakat, mint pálinka, bor és ezekhez nagyon hasonlatosakat. Imádtuk őket. Igen kerek, összeszedett kis koncertet rittyentettek. A hangulat frenetikus volt, a zenekartagok együtt mulattak a közönséggel hol fönt, hol lent, kétszáz százalékon tolták a bulit, mégis pontosan, tanult zenészekhez méltón…. Mindannyian hatalmas arcok, kelekótyák és elmondhatatlanul őrültek. És mindehhez nagyjából 20 évesek…

Akik ismernek, pontosan tudják, hogy egészen más zenét hallgatok, de ennyire jó értelemben vett bolond muzsikával és bohém srácokkal még nem találkoztam. Hivatalos oldalukon azt írják: „…ha lenne két kívánságunk az aranyhaltól, akkor az egy ki nem fogyó pálinkáshordó, és egy mindenre táncoló, enyhén ittas közönség lenne.” Legyen! Nagyon remélem, hogy a koncertszervezők felfedezik magunknak a bandát, mert ahol ők megjelennek, ott ép cipőtalp és teli pohár nem marad.

Bohemian Betyars tagok:

doboknál- Fellegi Kristóf
Basszusgitár: Fehér Gábor
Hegedű, ének: Palágyi Máté
Villanygitár: Mihályfi Máté
Akusztikus gitár, ének: Szűcs Levente
Trombita: Muhari Krisztián

BAniko

2012. 08. 10. 9:26