Pedig ennek a balkáni országnak is sok-sok kincse van. Egyik ilyen kincs a zene, melynek avatott előadói Szerbia egy másik arcát próbálják bemutatni a világ bármely szegletén.

Budapesten alkalmunk lesz két olyan együttest látni egy esti koncert keretében, melyek az utóbbi évek sikerprodukciói az európai fesztiváloknak.
A Braca Teofilovici 98-ban robbant be Szerbiában, bemutatva mindazt, amit az akkor oly meggyötört szerbiai nép már rég elveszettnek látott - azt az ősi szerb kulturát, mely hagyománytisztelő és életszerető énekeivel energiát, érzelmeket árasztva megszólítja az embereket. 98-óta az ikerpárnak Ratkonak és Radisának töretlen a sikere. Több tízezer eladott lemez csak Szerbiában, rengeteg külföldi meghívás, ahol mint a szerb kultúra avatott előadóit és hihetetlen energikus előadásmodoruknak köszönve, mint egyedi művészeket ismerheti meg őket a közönség. A kétszólamú éneklést a duda és dob kíséret teszi még élvezetesebbé.

A Boban Markovics Orkestárt pedig szinte már nem is kell bemutatni senkinek Magyarországon. Ha az utóbbi időben pedig netalán kevesebbet találkoztak velük, annak az európai koncertkörutaik az okai. Ennek ellenére továbbra is Magyarország és a magyar közönség a kedvenc, így ha lehetőség nyíllik, akkor szívesen adják elő ismételten úgy a Kusturica filmek sikerdalait, mint a szerbiai kolokat, csocsekeket - pláne ha azt az ország első számú koncerthelyszínén a Zeneakadémián tehetik meg. Ha pedig érdekességre vágynak, akkor figyeljék Boban 15 éves fiának Markónak a szólóit, melyek már pótolhatatlan betétei a produkciónak.

Simon Péter

2003. 11. 07.