Sokak számára az Szilveszter egyenlő egy hatalmas házibulival, számos baráttal és eszem-iszom elfoglaltságokkal. Az össznépi megabulik eddig visszafogott szerepet játszottak számomra e csodálatos napon. Ezúttal viszont valami újra vágytam, és kicsiny társaságommal közösen este 11 óra tájban be is vettük az Arénát. Érezhető volt, hogy a tömeg fele a SYMA/Körcsarnok kettőst választotta, és inkább az elektronikus műfajoknak hódolt. Az Aréna sem panaszkodhatott e téren, mivel a legalsó szinten kialakított hatalmas árkádban is helyet kapott egy drum n bass terem, a RadioCafé nevével fémjelezve. Az Aréna főtermében – jobban mondva a megszokott küzdőtér csaknem felén - pedig egy hatalmas színpad és legnagyobb mai magyar sztárzenekarok kaptak fellépési lehetőséget, természetesen igazodva a Sziget Nagyszínpadának zenei vonalához.

A SYMA Csarnokban hatalmas fényáradat és több ezer watt teljesítmény várta a bulizni vágyókat, nem kisebb lemezlovasok léptek itt fel, mint a Hyperspace bulikról már jól ismert Hot X, Jay Cortez és Igor Do’Urden, a hazai élvonalat képviselő Budai és Newl, a külföldi sztárok soraiban találhattuk Regis-t (UK), Surgeon-t (UK) és Green Velvet-et (USA). Egyszóval a SYMA csarnokba látogatók a magyar és külföldi techno zene élvonalát hallhatták egy teljes éjszakán keresztül.

Az épület szomszédságában, a Körcsarnokban, a trance és más dallamosabb muzsikák kapták a főszerepet, Sterbinszky, Kühl és Tommyboy a hazai, Chriss Dee és Ben Show (mindkettők UK) pedig a külföldi élvonalat képviselték.

Tippelni szinte lehetetlen, de nagyjából fele-fele arányban osztozott a két helyszín (SYMA/Körcsarnok és Aréna) az emberek áradatán, igaz ez az Aréna nagysága miatt nem volt érzékelhető. Este 11-kor kisebb problémát okozott egy szabad ruhatár fölfedezése (ki is kellett nyitni egy újabbat a 2. szinten), de innentől sem a büfében, sem az általános közlekedésben nem volt fennakadás. Remek ötletnek tartottam, hogy a küzdőtéren felül még a csarnok lelátójának is bizonyos szektorai a megfáradt bulizók szolgálatára álltak, így pár perces szünet erejéig gyönyörködni lehetett a fényekben, a színpadban és a táncoló, ugráló tömegben.

De nézzük a fellépő zenekarokat sorjában. A Bëlga-Supernem-Sziámi hármas abban a fura helyzetben volt, hogy a közönség még egész egyszerűen nem jött be a helyszínre, inkább otthon melegítettek az éjszakára. A Tankcsapda hírnevének megfelelően már komolyabb számú tömeg előtt játszhatott, nem is rosszul. A Kispál és a Borz, a fiatalok nagy kedvence, feledtetni tudta a számomra kiábrándító Szigetes fellépésüket. A Zanzibárnak jutott az a megtisztelő szerep – bár talán a zenekarok sorrendjében, kvalitásuknál fogva hamarabb kellett volna játszaniuk -, hogy bevezessen bennünket a 2004-es évbe. Eljátszották a jól ismert slágereket, igazán együtt éltek a közönséggel. A Heaven Street Seven szokásos, egykedvű produkciójával rukkolt elő, amelyet egyedi és dallamos zenéjével fűszerezett, ez idő tájt talán már egy kicsit lankadt a hangulat. Az Anima Sound System pedig feltette az estére a koronát és egy fergeteges koncerttel ajándékozta meg a nagyérdeműt.

A szám szerint 4. helyszín egy betonárkában volt található, egész pontosan az Aréna küzdőtere alatt. A hatalmas betonoszlopok között megrendezett drum n bass party olyan hihetetlen extázisba hozta a táncoló tömeget, hogy szerintem még többen a mai napig ott ropnák, ha szólna a zene. Az „ereszd el a hajam bulihoz” elengedhetetlen volt a Palotai, Doc Scott kettős szettje (természetesen külön-külön adták elő produkciójukat), amelyekben remekül vegyültek a kőkemény basszusok, és a magasabb röptű vokálok, dallamok is.

A nap első sugarai üdvözölték a tömegközlekedési eszközökre váró, kissé megfáradt bulizókat, hogy mindenki hazatérjen és feldolgozza az élményt. Találkozunk jövőre!

Simon Péter

2004. 01. 02.