Ők leggyakrabban a Himalája nehezen megközelíthető kolostoraiban élő lámák, szerzetesek, akik évszázadokon keresztül háborítatlanul adhatták tovább felhalmozott tudásukat generációról generációra, többek között a csham tánc ismeretét is. Tibet kínai megszállása óta a kolostorok védettsége megszűnt, s mára a Nyugat felelőssége is, mennyit tudunk megőrizni és frissen tartani a tibeti világ kultúrkincseiből.

A lámatáncosok
A hazánkba érkező tizenöt lámatáncos az indiai Szikkim tartományban lévő Rumtekből származik. Szerzetesi életük során külön képzésben részesültek a lámatáncok elsajátításával kapcsolatban, amely hozzátartozik spirituális gyakorlatukhoz. Fellépésükhöz gazdagon díszített brokát palástokat és igéző maszkokat öltenek magukra. Az öltözékük színe, álarcaik és mozgásuk buddhista szimbolikával bír.

A buddhizmus előtt…
A csham tánc gyökerei Tibetben, még a buddhizmus megjelenése előtti időkből, a sámánista bön hagyományokból fakadnak. Régen, amikor egy tibeti király trónra került, táncot kellett bemutatnia, hogy megmutassa, van elég ereje a kozmikus és társadalmi rend fenntartásához. Más bön táncok a természeti ünnepekhez, a téli-nyári napfordulókhoz, démonok és szellemek kiengeszteléséhez kapcsolódtak.

Az összeolvadás
Ezeket az ősi hagyományokat olvasztotta magába a Tibetben elterjedő tantrikus buddhizmus, így fejlődhetett ki egy különleges vallási rituálé. A szertartás hagyománya visszavezethető az 1. Karmapa Düszum Tyenpáig (1110-1193), tőle pedig közvetlenül a történelmi Buddháig. A csham tánc váza ősi szövegeken alapul, amelyek az évszázadok során szinte alig változtak, nagyon ritka, hogy új koreográfiával próbálkoznának. A táncelőadások mindig bizonyos ünnepekhez kötődnek, például a különböző buddhista átadási vonalakhoz tartozó szerzetesek nyár közepén rituális tánccal ünneplik Padmaszambhava születésnapját, de újévkor és más fontos dátumokon is előkerülnek a táncmaszkok.

Háttér
A lámatáncok egy-egy buddha kifejeződési formáihoz szólnak, például Buddha tanításainak védelmezőihez. Ezek a formák a minden lény javára történő megvilágosodott tevékenységet fejezik ki, és eltávolítják az akadályokat. Mindegyik maszknak, palástnak és mozdulatnak mély, szimbolikus jelentése van. A táncokat hagyományos tibeti zenével és rituális énekekkel kísérik. A lámatáncok megmutatják nekünk a tudatunkban rejlő erőt és lehetőséget, látványuk tudatunk legmélyebb szintjeire hat. Az átadások szerint ezek a táncok jó benyomásokat halmoznak fel bennünk.

Előkészületek
A koreográfiát a táncot megelőző napokban a szövegek alapján hosszasan tanulmányozzák, hogy a legpontosabban mutathassák be a hagyományokat. A lámák azokon a buddha kifejeződési formákon meditálnak, amiket majd megjelenítenek, tartózkodnak bizonyos ételek fogyasztásától, hogy kellően felkészüljenek, megtisztuljanak. A tánc tradicionális helyszíne a kolostor udvara volt, ahol a falvak népe is tiszteletét teszi. A táncot a vadzsra mester felügyeli, mantráival, meditációval megteremti az er?teret, amelyben a rituálé zavartalanul folyhat. A hegyekben igen szeszélyes időjárást az időjárás varázsló próbálja kontrollálni, hiszen esőnap nincs. A tánc technikai és koreográfiai részéért a cshampön, a táncmester felelős, aki a tánchagyományok beavatott ismerője. A zenét a szerzetesek szolgáltatják, akik a mindennapos buddhista szertartások során is használt hangszereiken játszanak. Ilyen a dungcshen, azaz a hosszútrombita, az oboára hasonlító gyaling, a kagylókürt, különböző dobok és cintányérok.

A rítus
A táncosok óriási maszkokat viselnek, ezek készülhetnek, fából, agyagból vagy papírmaséból. A maszkok az emberi fejnél jóval nagyobbak, ezért a táncosok gyakran az álarc orr, vagy szájnyílásán látnak csak ki. A maszkok felszentelt tárgyak, a régebbi darabokat nagy tisztelet övezi, az év többi részében az oltárt díszítik. A táncosok ruhája brokátból vagy selyemből készül, amit a szerzetesi ruha fölött viselnek. Leggyakrabban egy széles ujjú köpönyegből és egy poncsószerű felsőrészből áll. A ruhát csontból, fémlemezből vagy fából készült melldísszel egészítik ki, amelynek közepén az adott buddhaforma hívószótagja található. A különböző lényeket képviselő táncosok, a szerepüknek megfelelő tárgyakat tartanak a kezükben. Jáma – a halál ura – egy múmiát formázó botot tart a kezében, míg a védelmezőket megszemélyesítő kardokkal, bárdokkal, emberi koponyacsészékkel vonulnak fel. Ezek az erőteljes, vad szimbólumok nem a közönség megfélemlítését, hanem a negatív energiák távoltartását, és a jelenlévők fejlődését szolgálják. A tánc során betöltött szerep nem a tánctudáson vagy a fizikai erőnléten múlik, hanem a szerzetes tudásán, rangján, életkorán. Általában a magas rangú lámák a f?bb megvilágosodott lényeket és a fekete kalapos tantrikus mesterek vezetőit jelenítik meg. A kíséretüket pedig az átlagosan képzett szerzetesek alakítják, míg a legfiatalabb tanoncok a hagyományok szerint csontvázaknak öltöznek be.

A szervezők
Hazánkban az eseményt a Tibet-Európa Közhasznú Alapítvány (TEKA) szervezi, amelynek kulturális alapítványként célkitűzései között szerepel a tibeti kultúra megismertetése a nyugati társadalmakkal. A lámák két helyszínen lépnek fel az országban, 2004 júniusában. Budapesten és Veszprémben lesz látható a mintegy másfél órás előadás. A rendezvény fő támogatója a Sherpa.

További információk: www.buddhizmusma.hu

Pontos dátum, helyszín: Bp Almássy téri szabadidő Központ 2004.06.15. 19 óra.

Veszprém Egyetemi Aula 2004.06.16. 19 óra

fkriszta

2004. 06. 06.