Hegyalja Fesztivál után éppen csak egy kis szusszanásnyi időnk maradt, hogy kialudjuk magunkat, a ruhákat kimossuk, és egy picit rendbe szedhessük magunkat, már indulhattunk is a Magyar tenger északi partjának közepére egy újabb fesztiválra. Tokajhoz hasonlóan itt is lehetett túrázni az emberméretű hátizsákkal, míg elértünk a táborhelyig, azonban korántsem olyan környezetben! Míg a Tisza partján emberek ezrei fetrengtek kora délutántól kezdve az utcákon alkoholmámorosan, itt többnyire nem túl extra fiatalok lófráltak törcsivel a kezükben, nagy ritkán egy-egy sörrel a másikban, és mentek strandolni, míg valami program nem kezdődött el. Külön élményt nyújtott, hogy egyből mellettünk volt a szabadstrand, ahova nem csak a fesztiválozók, hanem a Zánkán és annak környékén nyaralók, és turisták mindegyike lejárt hűsölni. Ők csupán érdeklődve, vagy szörnyülködve figyelték a kempingben zajló eseményeket. A sátorozás is nagyon ötletesen volt megoldva, hogy nem a fesztivál területén lettek felállítva ideiglenes lakásaink, hanem egy körbekordonozott területet fenntartottak számunkra, így nem kellett izgulni a belépéskor, hogy elveszik a gázfőzőnket, kalapácsunkat, kiskésünket, fél literesnél nagyobb palackunkat, egyebeket…ráadásul nem kellet százezer sátorzsinórban arcra esnünk, hogy esetleg egy koncertre eljuthassunk. Amúgy is kevés sátor volt, mert az egész fesztiválra kevesen jöttek el. Egészen családias légkörben tombolhattunk ezalatt a 4 nap alatt. Már második este sorra ugyan azok az arcok jöttek velünk szembe. Talán jövőre már többen lesznek, hiszen ez még csak az első volt, és még csak próba jelleggel történt az egész, de én látok benne jövőt! Az előadók igen jók voltak! Vízparton van, ami megint csak vendégcsalogató, az árak sem rosszak, főleg ha azt nézzük, hogy lehetett kombinált bérletet venni Hegyalja fesztivállal nagyon jó áron! Szóval akik most elmentek erre, azok esélyesek, hogy jövőre is jönnek, és még hívják az embereket…
Visszatérve a koncertekre, többnyire a szokásos fesztiválfellépők adtak igényesebbnél igényesebb műsorokat. Például ismét fellépett a Kispál és a borz, akik már idén Isten tudja hanyadszorra játszottak nagyszínpadon, továbbá a KFT, Tankcsapda, Tündérground, Supernem, Zanzibar, Bikini, Hiperkarma, Besh’O’drom, Colorstar, Palotai, 30Y, és kb mindenki, akik az eddigi fesztiválokon megjelentek. No és persze nem hiányozhattak innen sem az igazán nagy fellépők, akik miatt még inkább érdemes volt ellátogatni! A legnagyobb durranás a zánkai kempingben az Asian Dub Foundation volt, akik nem először fordultak meg kis hazánkban, a közönség legnagyobb örömére, ugyanis az az egyedi hangzású zene, amit képesek összehozni, az jóformán mindenkit képes megmozgatni, főként, hogy a levegő szeretet és béke füstjével van telítődve…A Café sátorban az igazán nagy, és híres sztár a brit származású Dillinja hozta lázba a fiatalokat. A probléma megint csak az volt, hogy a közönség fele élvezhette, hiszen ebbe a sátorba csak 18 éven felüliek jogosultak a belépésre. Hasonló volt a helyzet FreQ Nasty-vel, aki Új-Zélandról keveredett ide hozzánk. Attól eltekintve, hogy a fiatalkorúak ki voltak innen tiltva, igen komoly közönséget sikerült összeverbuválni. A breakbeat szerelmesei kellőképpen kiélhették magukat az ügyes kezű, fiatal raszta korongjaira.
Összegezve egy igen kiváló fesztivál született itt a Balaton északi partján, amit semmiképp sem lett volna érdemes kihagyni, és csak azt tudom mondani, hogy aki teheti jövőre hagyjon némi pénzt, hogy erre a rendezvényre is eljöhessen, legalább néhány napra! Ami egyedül hiányzott, az igazi fesztiválhangulatból az csupán egy kiadós zápor volt, ami eddig mindenhol előfordult, de szerintem túl lehetett élni e nélkül is! Talán majd jövőre az is lesz…

Thx for Bártfai Zsófi, Rusznyák Marcell Artúr

Ferenczi Attila

2007. 07. 22.