A banda nevét „Red Hot Chili Peppers”-re változtatták. A legnagyobb vihart kavaró első fellépésük egyike a Kit Kat Club-ban volt, ahol Jimi Hendrix „Fire” című számát zoknival a péniszükön énekelték el. A koncert híre futótűzként terjedt.
Mivel Hillel és Jack korábban a „What’s This” nevű zenekarral dolgoztak ők úgy döntöttek, hogy a Red Hot Cilli Peppers helyett a „What’s This”-nél maradnak. A két srác helyett Jack Sherman (gitár) és Cliff Martinez csatlakozott a csapathoz. A debütáló album – „RED HOT CHILI PEPPERS” 1984- produceri teendőinek ellátására Andy Gill-t (The Gang of Four) kérték fel, mivel a srácok a „The Gang of Four”-hoz hasonló hangzást szerettek volna. Az album megjelent, de a srácok nem voltak megelégedve Gill munkájával, úgyhogy nem dolgoztak vele többet. Lindy Goetz lett a menedzserük és munkájának eredményeként rengeteg élő fellépésük volt. Az RHCP sikereinek hatására Hillel Sherman helyére visszatért a bandához.
A második album “FREAKY STYLEY” 1985 producere George Clinton volt, akinak a saját stúdiójában zajlottak a munkálatok Detroitban. Ez volt az az album, amely először hozta ki igazán az RHCP punk/funk-os stílusát.
Nem sokkal később Martinezt a régi már jól bevált tag, Jack Irons váltotta fel. Újra együtt volt a régi csapat. Az ezt követő turné volt az ami már az igaz RHCP-és energiát sugározta, és végre meghozta a fiúknak a már régóta vágyott elismerést.
Harmadik albumuk az “UPLIFT MOFO PARTY PLAN”-1987 eladása túlszárnyalta az előző kettőét. Producerük Michael Beinhorn volt, aki korábban Nona Hendrix-el éa Herbie Hancock-al dolgozott együtt. Az ezt követő turnén olyan hatalmas koncertek követték egymást, ahol a The Beastie Boys és a Faith No More volt az előzenekaruk.
1998-ban a srácok újabb album kiadását tervezték, előtte azonban csinálniuk kellett valami kellett Hillel-nek, akinek drogfüggősége az egész zenekar munkáját veszélybe sodorta. Egyik fellépésük után elhatározták, hogy megválnak Hillel-től. Mindezt azonban Angelo Moore, aki előzenekarunkak a “Fishbone” –nak a tagja volt megakadályozta, meggyőzte a srácokat arról, hogy Hillel-nek abban az állapotban méginkább szüksége van barátaira és a zenekarra, úgyhogy Hillel maradt. Ezután mentek el arra az angliai borítófotózásra, amely a Beatles óta híres Abbey Road zebráján készült. Az 1988-ban megjelent “ABBEY ROAD” című albumukon már szerepel Jimi Hendrix “Fire” című számának átdolgozása, amit már a a “Freaky Styley” albumra is rá akartak tenni.
4 héttel hazaérkezésük után Hillel meghalt kábítószer túladagolásban. Halála mélyen megrázta a Chili-t. Mindannyian eltűntek a világ szeme elől, magányukba húzódva próbálták meg feldolgozni hillel halálát. Jack Irons a Red Hot Chili Peppers-t okolta barátja haláláért, úgyhogy elhatározta hogy soha többet nem fog részt venni a csapat munkájában. Úgy tűnt, hogy a zenekar pályafutásának vége. Idővel Michael és Anthony úgy döntöttek, hogy bartájuk emlékére újból össezállnak. Ebben az időben Anthony és michael elkísérték egyik legnagyobb rajongójukat John Frusciante-t a “Thelonius Monster” nevű banda meghallgatására, akik gitárostt kerestek (John túl félénk volt ehhez a feladathoz). Michael és Anthony végighallgatták a meghallgatást, és természetes volt, hogy John az RHCP tagja lett, hiszen John gitárjátéka nagyban hasonlított Hillel-éhez. Egy új dobos megtalálása azonban már nehezebb feladat volt. Hirdetéseket tettek közzé, aminek eredményeképpen dobosok hada akarta próbára tenni tudását és szererencséjét. A reménytelennek tűnő nap utolsó meghallgatottjaként lépett fel Chad Smith, és meglett az új dobos. Ismét négytagú volt a zenekar. Az új csapat 1989 márciusában újra turnézni indult.
Következő albumukat MOTHER’S MILK” címmel 1989-ben jelentették meg, amelynek szintén Beinhorn volt a producere. A “knock ME down” című számot Hillel emlékére írták. Az albumot követő turnén már szigorú drogellenes szabályokat léptettek életbe. Az amszertdami show után végérvényesen a média középpontjába kerültek. A Micsoda Nő című film “Show Me Your Soul” című betétdalával az angliai lista 30 helyére kerültek. Ezután nem sokkal igazoltk át a Warner Music-hoz.
Az ezt követő albumuk produceri feladatait Rick Rubin látta el, aki bérelt egy házat, ahol a banda dolgozhatott. A munka során kiderült, hogy kísértetek látogatták a háza, amit később egy profi kísértetvadász is igazolt. Szerencsére a látogatók barátságosak voltak, nem zavarták a munkát. “BLOODSEXSUGARMAGIK” című albumuk kitörő sikert aratott, platinalemez lett, és egy évig rajta volt az amerikai Billboard listán. Minden nagyobb magazin címoldalán megjelentek, “Give It Away” című daluk klipje elnyerte a legjobb áttörés című kategóriában az 1992-es MTV Awards díját. Az “Under The Bridge” minden nagypobb zenei lista élére került világszerte.
Ezt követően turnéjaikon olyan bandák voltak az előzenekaraik, mint a Nirvana, a Pearl Jam vagy a Smashing Pumpkins. Az ázsiai turnéjuk alatt John elhatározta, hogy otthagyja a zenekart. Ezt újabb hirdetések követték, újabb próbálkozások egy új gitáros megtalálására ( csak az első nap 5000-ren jelentkeztak). Jesse Tobias bizonyult a legjobbnak, de ő sem volt az igazi, úgyhogy rövid idő után tőle is megválltak.
Ismét nehéz időszak következett. Michael-t krónikus fáradtság tüneteivel kezelték, ugyanebben az időszakban volt szemtanúja barátja River Phoenix halálának.
Immáron sokadszorra Dave Navarro-t kérte fel a Chili, hogy csatlakozzon hozzájuk. Aki eddig többször is visszautasította őket végre igen mondott. Dave olyan egyedi stílussal rendelkezik, amire A Red Hot Chili Peppers-nek nagyon szüksége volt. Ezután a banda Hawaii-ra ment feltöltődni, vitték magukkal a Harley Davidson motorjaikat is.
Sorban hetedik stúdióalbumuk munkálataihoz ismét rick rubin-t nyerték meg, így megszületett 1995-ben “ONE HOT MINUTE” című albumuk, amely ismét a reflektorfénybe állította a bandát. Az ezt követő turné olyan helyszíneken zajlott, mint Finnország, Dánia, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Új Zéland és Ausztrália; összesen 64 koncertet adtak 21 országban. A turné egyik állomásáan a banda elhatározta, hogy születésnapja alkalmából meglepi a énekesüket Daniel Johns-t egy sztriptízshow-val a koncert alatt. Daniel legnagyobb meglepetésére a táncosnők meg is jelentek, és a banda mintha mi sem történt volna játszott tovább. Daniel John vörös arca mutatta egyedül a reakciót, amikor rájött, hogy felültették, ő is ugyanúgy próbálta folytatni a koncertet, mint társai.
Michael-t a “Bass Player Magazine” 1996-ban az év gitárosa címmel tűntette ki. 1996 októberében hozzájárultak egy John Lennon Tribute album elkészítéséhez az “I Found You” című dal feldolgozásával. Dave és Michael Perry Farrel-vel együtt megírták a Howard Stern filmhez a főcímdalt amely a “Hard Charger” címet viseli. Szintén a zenekart kérték fel arra, hogy a “Beavis and Butthead Do America” című mozifilm főcímzenéjét megírják. A “Love Rollercoaster” című dal szintén kitörő sikert arat. Michael tovább kacérkodik a filmiparral, játszik a “Big Lebowski” című filmben, és hangját adja jópár rajzfilmhez is. Ezalatt az idő alatt Anthony Indiában utazgatott, és meglátogathatta a Dalai Lama-t is.
1997-ben ujabb turnéra indultak olyan városokat érintve mint Szingapúr, Taipei, Bangkok,Honolulu. Anthony motorbalesete miatt az alaszkai és Hawaii-I koncertjeiket le kellett mondaniuk.
1997-ben az MTV az “Under The Bridge” című számot a mindenkori legjobb videoklipek 500-as listáján 5. Helyre sorolta.
1998 április 3-án Dave kilépett a csapatból, helyére újra John Frusciante került.
Legfrissebb albumuk a “CALIFORNICATION” 1999-ben jelent meg. Az első maxi “Scar Tissue” még a hivatalos kiadása előtt beketült az első 10 be az amerikai listán, maga az album pedig pillanatok alatt platinalemez lett. Az 1999-es Woodstock fesztiválon a csapat elsörő sikert aratott, amit természetesen élén médiamegjelenés kísért. John végleg visszahozta az igazi Red Hot Chili Peppers-ös érzést.

« bezár