A tagság szolid fluktuációja és számos pesti kocsmakoncert után 1993-ra összeáll az a hatos (Kiss Tibor - ének, gitár, Kiss Endre - gitár, Varga Livius - ütőhangszerek, vokál, Molnár Tamás - szaxofon, Mikuli Ferenc - basszusgitár, Medve Ákos - dob), amely rögzíti az angol nyelven éneklő zenekar első anyagát, amely kazettán jelenik meg és melynek címe Sip Of Story, azaz, Egy korty történet. Akik akkoriban hallották a Quimby egyre sűrűsödő koncertjeinek némelyikét, azoknak a dalok hallatán - a kortárs rokonlelkek mellett - a két világháború közötti sanzonok és kabarék vagy Berthold Brecht dalainak világa ugorhatott be.

A Sip Of Story megjelenése után egy évvel a zenekar - mely ekkor már az egyik legsikeresebb budapesti klubbanda - tagcserére kényszerül: az idősebbik Kiss-tesó, Endre távozik, a helyére azonban nem egy új gitáros, hanem egy fiatal, balatonfüredi születésű billentyűs, Balanyi Szilárd kerül. A zenekar 1995-ben ebben az új felállásban, (a legendás Főnix stúdióban) rögzíti új albumát, a Jerry Can Dance című lemezt, mely a Sip of Story-val ellentétben már CD-n, viszont magánkiadásban jelenik meg. A még ugyancsak angol nyelvű Jerry Can Dance már tartalmazza a Quimby-re mai napig is (persze újabb és újabb mutációkban) jellemző stílusjegyek egy szeletét - erős hangulatú, sanzonos, epikus hangvételű dalok, expresszív zenei világ és előadásmód.

1995-ben a Quimby koncertjei már eseményszámba mennek, ám az év őszén a zenekar két kulcsembere Kiss Tibor és Varga Livius mégis úgy dönt, hogy New Yorkba utaznak friss levegőt szippantani. Három hónapot töltenek New Yorkban, aztán hazajönnek és a zenekar e rövid pauza után dönt úgy, hogy a továbbiakban magyar nyelvű dalokat ír. 1996 nyarán készül el a Quimby új lemezanyaga, a Majom-tangó, mely túlnyomórészt magyar nyelvű számokat, mellettük pedig 3 angol nyelvű dalt tartalmaz, ráadásul nem csak nyelvileg vegyes, hanem stílusában is enyhén eklektikus - van minden: a Quimbytől megszokott sanzonos-epikus világra mindenféle népzenék, főként a roma- és a latinos-folkmuzsika, aztán a reggae meg a pszichedélia hatása mászik rá, amúgy megtermékenyítőleg. A Majom-tangó a Quimby életének új kezdete, amely megváltoztatva megőrzi az "angol nyelvű" Quimby dolgait, ám, amely már közvetlen előzménye a zenekar mai kiforrott saját hangjának.

Az, hogy a Quimby a Majom-tangóval magyar nyelven éneklő zenekarrá változik át, ugrásszerűen növeli a lemezkészítés előtti időszak óta immár Gerdesits Ferenc dobossal felálló együttes ismertségét és népszerűségét. A zenekar ekkor már megkerülhetetlen jelenség az alternatívnak nevezett színtéren, ám Quimbyt igazándiból az 1997 decemberében megjelenő Diligramm teszi, ha úgy tetszik, ennek a színtérnek egyik igazán fontos zenekarává. A Diligramm már egy beérett zenekar egységes munkája. A Majom-tangón némileg redundáns és túlszimbolizált szövegvilág letisztul, a dalok zenei világa színesedik, a zenekar tulajdonképpen megtalálja saját hangját. A lemezt egy jól sikerült videóklip/sláger, a Hol volt, hol nem volt vezeti be és egy ugyancsak emlékezetes lemezbemutató-koncert avatja fel. A Quimby boldogan él és nem hogy nem hal meg, hanem egyre sikeresebb koncerteket ad egyre több ember előtt, ráadásul 1998 tavaszán a magyar zenei szakma - láss csodát - a Diligrammot az év albumává választja. Nem is csoda, hogy az együttes új albumát, az 1999 novemberében megjelenő Ékszerelmére című albumot már komoly várakozás előzi meg. Bár a lemez elkészülte némileg kalandos, hiszen az új dalok ötleteit tartalmazó próbatermi kazettát Livius valamikor az év elején a 4-es/6-os villamoson utaztában elveszti, nem is történik tévedés, sőt. Ha az előző Quimby-albumról azt mondtuk, hogy "beérett" és "egységes", akkor az Ékszerelmére sekély humorral azt mondhatnánk, hogy "még beérettebb" és "még egységesebb"; mindenesetre az biztos, hogy az új Quimby-lemez simán üt, mint az ipari áram. A zene szigorú és játékos, egységes és kalandozó, földhöz ragadt és elszállt, tradicionalista, s miközben a zenekar bátran nyúl a modern elektronika eszközeihez, a szövegek "kegyetlenek" és irónikusak, történetek vannak és verbális pszichedélia van, a mesélő az "ördög magyar hangja" miközben "köribé gyűlnek a méreten aluli angyalok". Az Ékszerelmére-album megjelenése után a zenekar megválik Molnár Tamás szaxofonostól, megüresedett helyére pedig hosszas keresgélés után az egykori Andersen együttesben muzsikáló Kárpáti József trombitás/billentyűs érkezik. A zenekar már ebben a felállásban lép fel 2000. augusztus 9-én a Sziget 2000 nagyszínpadán.


A zenekar az elmúlt év során számolatlanul adta hazai klub- és fesztivál koncertjeit, közben pedig egy-egy németországi mini-turnét is lebonyolított. Néhány hónapja valóra vált a Quimby egyik talán egyszerűnek tetsző, ám mégis sokáig ködös távolban veszteglő álma is: saját, különbejáratú, a zenekar kreatív energiáinak levezetésére valóban alkalmas próbahelyhez jutott az együttes. 2001. tavaszán aztán hazai pályán rendhagyó hangzóanyaggal jelentkezett a Quimby. Megjelent a Morzsák és szilánkok című új album mely egyaránt tartalmaz remixeket, - melyeket nem a hazai szcéna már tuti befutói, hanem tehetséges és kreatív fiatal remixelők készítették - valamint régebbi dalok koncertfelvételeit és kísérletező, "másfajta" verzióit - ahogy Kiss Tibor énekes-gitáros fogalmazott, egyfajta "folyamatjelleggel" és "filmszerűen", egymásra épülő egymásutániságban.

Quimby: Káosz Amigos

Bő két év után új albummal jelentkezik a hazai alternatív(nak nevezett) zenei színtér egyik legnépszerűbb zenekara, a Quimby. Közben persze nem állt meg az élet: a Quimby az elmúlt évek alatt az ország egyik legmarkánsabb és legkedveltebb koncertező zenekara lett - klubkoncertjeiken és fesztiválfellépéseiken garantált a táblás ház -, említett legutóbbi stúdiólemezük nyomán pedig óriási érdeklődés előzi, előzte meg a most megjelenő friss dalgyűjteményt. A beszédes címmel ellátott Káosz Amigos nem is okoz csalódást. A lemez egy zaklatott, zűrös és ki-befordított világ vibráló, érzékeny, dinamikus, tragikus és humoros, sokszor tragikomikus zenei és szöveges lenyomata, sőt ha úgy tetszik: zenés-szöveges kaland káosz amigóékkal a látható világ fonákján meg egy jókora fityisz.

Igaz, hogy a 43 perces, 10 dalt tartalmazó új Quimby-album a zenekar eddigi "legszűkszavúbb" nagylemeze, ám ez esetben a klasszikus bakelitalbumokra emlékeztető játékidő fordítottan arányos a lemez izgalmas pillanatainak mennyiségével. A Káosz Amigos letisztult, ugyanakkor színes, izgalmas és élvezetes zenei hullámvasút, ráadásul ismételten bizonyítja, hogy bizony-bizony lehetséges olyan emlékezetes számokat írni, melyek még holnapután is izgalmasak lehetnek, és amelyeket csak azért nem nevezünk slágernek, mert az manapság ebben az országban egész mást jelent. A lemez a már ismert quimby-s zenei univerzum egy újabb szemszögből: hallhatunk spanyolos sanzont, keringőt - amelyből minden Quimby-albumra jár legalább egy - feszes ritmusalapra úsztatott sejtelmes gitárokkal megtűzdelt pörgős és táncos számokat, álmatag, ám ragadós lassúkat, sajátos reppes szerzeményt, sőt, még egy gyermekmondóka-ízű dalt is, mindezekhez pedig okosan és színesen használt karakteres dobot, ütőhangszereket, gitárt, basszust és billentyűs hangszereket, jó ízzel bekevert modern elektronikát, végül, ám nem utolsósorban pedig trombitát, melyet a zenekar stúdióalbumon debütáló tagja, Kárpáti József szólaltat meg. Nos. Egy rendes kis sajtóanyagnak persze úgy kellene végződni, hogy "kedves mindenki, ez a lemez bizony a Quimby zenekar eddigi legjobb munkája", ám maradjunk annyiban, hogy - miként az album címadó dala is mondja - szélbe a vitorlát és utazzunk együtt az új Quimby lemezzel. Jó utazást mindenkinek !

TAGOK:
Balanyi Szilárd ( Billentyűk )
Gerdesits Ferenc ( Dobok )
Kárpáti András ( Billentyűk )
Kiss Tibor ( Gitár )
Mikuli Ferenc ( Gitár )
Varga Lívius ( Ütős hangszerek )

« bezár