Az Alcazar esetében a \"Casino\" egy magas színvonalú keverékét jelenti a különböző dance-stílusoknak.

A dance egy különleges jelenség: gyors lefolyású, innovatív és soha nem mutatja meg az igazi arcát, egyszerűen mindenkinél más. Nem is lehet megtestesíteni: különböző projektek próbálkoznak DJ-k és énekesek segítségével megszemélyesíteni a műfajt, de igazán ez még nem sikerült senkinek. Ez mindig is maga a zene marad, s ebben a kategóriában egyelőre nem az ének fog dominálni. A zenei ipar is inkább szívesebben próbálkozik azzal, hogy lány- és fiúcsapatokat futtat valami hasonló stílusú
zenére, ennek legalább van értelme biztosan, s nehezebb befuccsolni.

Ha belegondolunk, a dance egy gyors lefolyású esemény más szempontból is. Vagy biztosan és hamar beválik, s akkor orrán-száján ömlik a pénz vagy csöndesen elhal a kísérlet, s nem marad más, csak a fájdalmas emlék.

Az Alcazar most egy új felállással próbálkozik, s nyugodtan mondhatom nem sikertelenül: a már biztosan bevált innovatív elektronikus zenét saját zenészi múltjuk ismereteivel kívánják kiegészíteni, ami egészen sajátos és mégis közkedvelt arcot alakít ki számukra.

Az Alcazar tagjai körülbelül 2 éve találkoztak először össze. Andreas Lundstedt annak idején igen elismert szólóművész volt Svédországban, Tess egy zenei színháznak volt a csoportvezetője, Annikafiore pedig épp akkoriban debütált színészként (Frida) az ABBA musical-ben.

Andreas éppen azon gondolkozott producereivel Alexander Barddal és Anders Hanssonnal, hogy merrefelé mozduljon el a következő nagylemezének a zenei irányvonala. Az elhatározás, hogy átveszik az angol stílust, már régóta megszületett, ez nem is volt kérdés. A producerek azt javasolták Andreasnak, hogy a barátait és kollégáit, Tesst és Annikafioret is vonja be a munkába, így aztán megalakult az Alcazar. Hamarosan aztán aláírták a szerződést a svéd BMG-vel.

A csapat mindhárom tagja bedobta a közös kalapba az ismereteit: Andreas a szólóművészi karrierjéből, Tess a színházból, Annikafiore pedig a zenés színházból hozott egy kis hozzávalót. Ebből az egészből alakult ki az az egyedi keverék, amely a stúdióban a \"Casino\" címet kapta. Egy valódi, monumentális diszkó eposzt vehetünk a kezünkbe, ha már megvettük az albumukat.

Olyan parti stílusú slágerektől, mint a \"Crying At The Discotheque\" (tartalmaz Sample-eket Sheila B. \"Spacer\" című diszkó klasszikusából) és a \"Paris In The Rain\", a szintetizátor himnuszokon keresztül, mint a \"Don\'t Leave Me Alone\" és a \"Transmetropolis\" (hasonlóságot lehet felfedezni a Human League stílusával), egészen az etnikus beállítottságú \"Ritmo Del Amor\"-ig szinte minden megtalálható ezen az albumon. Van rajta feldolgozás, erre példa Jaques Brel \"Seasons In The Sun\" című dalának cover-verziója, találhatunk balladát \"Tears Of A Clone\" címmel és drum \'n\' bass fevételt is, mely a \"Salome\" címet viseli. Ha már itt tartunk, akkor nem szabad kifelejteni a táncparkett ördögeinek szánt \"Stars Come Out At Night\" és \"Baby Come Back\" című slágergyanús számaikat sem.

A \"Casino\" egy jó órás utazás a dance-zene világában. Az Alcazar ezzel a munkájával nem csak azt bizonyítja be, hogy biztosan ismeri és használja az általa prezentált stílusokat, hanem azt is, hogy képes a felvételeiben egy sajátos névjegyet hátrahagyni a szövegek tekintetében.

A stílusuk az egyedi vokálhangzásból, a harmónia megfelelő kialakításából, a tematikai sokoldalúságból és az eredeti szövegeikből tevődik össze. Dalaik témája nagyrészt a városi életmód megjelenítése, melyben hangsúlyt fektetnek az éjszakára, az emberek különbözőségeire és az ebből adódó érdekességekre.

Az Alcazart a szakemberek és az ismerőseik egy hibrid csapatnak tartják, akik valahol az ABBA, a Daft Punk és az Army Of Lovers között helyezkednek el. Mindez szerintük a videóklippjeikben is visszatükröződik. Az biztos, hogy a vidámság és az eredetiség sokkal fontosabbak az együttes tagjai számára, mint a kihívó stílus.

Miután Skandinávia már számtalan olyan együttest hozott a világra, melynek A betűvel kezdődött a neve, nyugodtan mondhatnánk, hogy eggyel több. DE! Mivel eddigi A betűseik mind nagyon sikeresek lettek, ezért érdemes odafigyelni, hogy az Alcazar mit kezd ezzel a szép tradícióval. Az indulásuk minden esetre egyáltalán nem volt rossz, hiszen az album és az első maxi, a \"Crying At The Discotheque\" is komoly eredményeket tudhat már maga mögött.

« bezár