Sziámi

Bibliográfia - Sziámi

"Aki nem a showbiznisz, a popzene felől közelít, az óhatatlanul művészember. Aki nem biztos, hogy azonos színvonalon, de a művészetnek valamennyi ágát és médiumát érti, használja, összeépíti. Szerencsémre filmesként kezdtem, és a film multimédia. Filmrendezőként át kellett gondolnom, hogy mi a drámája egy filmnek. Igazából a színdarab is egy film, története van, dialógjai vannak. A vizuális oldala is fontos, van egy erős képzőművészeti kötelesség, hogyha filmet alkotsz. Ugyanígy érdekes a zenei tennivaló is egy filmben, mert nagyon ritka, hogy ne legyen benne zene. De a ritmikai, kommunikációs munka, a retorika hasonlóan az, itt a vágásra gondolok. Az, hogy én következetesen, makacsul a rockzenében maradtam, azért volt, mert az én igazi műfajom a dal és a rövid műfajok, tehát mindig az ötperces körül járt az agyam, azt érzem erős lehetőségnek, mert abban vagyok talán jó. Rendeztem játékfilmeket, színdarabokat, klasszikust is, a Hamleten az Antigonén át kortárs amerikai és magyar szerzőkig, de a dalhosszat nagyon magaménak érzem. Egy koncertet - nem a mostanában erőltetett show-szerűségre törekvő módon, hanem a lényegénél fogva, a dalok drámájánál fogva, nagyon ökonomikusan, szerényen és visszafogottan - alaposan át kell gondolni a társművészetek alkalmazásával, a látvánnyal együtt. Ezért kedvez egy lemezbemutatónak a színház, ugyanakkor hogyha mondanál három helyet - sportcsarnok, színház és klub -, hogy hol szeretek a legjobban zenélni, akkor gondolkodás nélkül azt felelném, hogy klubban. Egy zsúfolt, füstös, a mámor egy bizonyos fokára összeérett közösségben, testközelben, mert az egésznek hihetetlenül jó erotikus és intellektuális légköre, tétje van. Akár meg is ölhetnek, ha akarnak, magukévá is tehetnek, hogyha akarnak, ez elementáris, ősi élmény, maga a Dionüszosz ünnep, ami nagyon hiányzik a mai világból."

tovább »

/részlet Koszits Attila 2000 decemberében Müller Péterrel készített interjújából/

Sziámi ultrArock: Ha....
"Az 1988-as Ha... című kazetta az első nyilvánosan megjelent teljes Sziámi anyag,kétnapos low-budget, low-fi session az FMK pódiumán néhány ismerős és a személyzet jelenlétében. Hol volt, hol nem volt akkor még a szabad világ. Önmagunk teremtette szabadságban,néhány akkord, pár százezer szó, és ezek végtelen összefüggéseinek a kérlelhetetlen szabadságában éltünk, minden árokparton teremtek a rockandroll virágok és egyre titkosabb volt a rendőrség. De mi is. Akkori kutatásunk tárgya: van-e élet a rockandrollon túl? Hogyan lehet kicselezni a rendet és a trendet és a valódi ruhákba bújva álkirályfiként elvegyülni a közönséges álkirályfik között, Mickey Mouse-ként megjelenni a rólunk készült polaroidon, és az utolsó pillanatban megállítani a közeledő metrót, ha a szemközti peronon egy két méteres fekete srác labdát pattogtat és végre átszólni neki: Na mi van már testvér, passzolod, vagy nem? A rockandrollon túli tao felé haladó milleneumi földalatti vonal egyik állomása ez a mérsékelten remasterelt hanglenyomat."
/GASner János, 2000. február/

Sziámi Tao: Sürgős Reinkarnáció
Vagy mégse annyira... a Sziámi ulTrArock épp hét évvel ezellőtt, az azóta hamvába fúlt Protonnál készítette el ezt a tibeti diszkóválogatást, amelynek nyitószámát, a "Nem bízhatsz senkiben!"-t addigra egyszer már felvétel közben betiltotta a Hungaroton cenzora (Rákosi elvtárs nevű) Pedig ez a maga nemében revű a személyes ("Sziámi élet") és az ezoterikus ("Jön az új élet..." valamint a személyes - ezoterikus (Marquis de Sade Tibetben - Két nő"mezsgyéjén serénykedő akkori modern tánczene. Kivéve Gas közjátékait, amelyek köznek túl jók, játéknak túl komolyak. Drámai kecsesség jellemzi az albumot. Alapmegállapításai:"Te is meghalsz", "Minden összegügg mindennel", "Létezik egy nyelv, de azt már nem beszéli senki" valamint, hogy "A számba azér' ne!" a mai napig sem veszítettek aktualitásukból. A vokál azóta már: Tarján Györgyi, Czerovszky Henriett és Büfé Puskás Andrea. A barázdákon a billentyű még: Papócsi László. A fúvósok a legszívósabbak közül: Győrffy László és Golyó. Gas pszeudoparaoid keverési módszere csak használt, és végezetül egy idézet: "A Nap lenyugszik bárkivel, és bárki mellől felkel, ezért van mindig éjszaka, és ezért lesz néha reggel két nő, két kéjnő, két kémnő az életemben. - Csak kétszer élünk."

Sziámi: Illa-berek
Azért az utolsó ellenanyag az ellen elllen, mert véget ért - mert vége van. Körülbelül: beértük a szöveggel és beértük a zenével, ebből adódhatott a végességünk. A zene nem érte be a szöveget, a szöveg nem érte be a zenét. Lemaradtunk egymástól és egyszercsak már nem voltunk együtt. Rájöttünk, hogy nincs tovább, sem az experimentum, sem a popularitás nem tarthat meg közös dimenzióban. Távolról próbálunk alkalmazkodni, szigorúnak, de azért, ha lehet, kedvesnek lenni egymáshoz. "...És eközben Sziámban a templom macskái sem bírják tovább tartani farkukkal a földrengés veszélyeztette szentélyt. Szétszaladnak, de mindannyiuk farkán egyforma, jellegzetes görbület marad emlékeztetőül..." Ami van rajta: kis profán démonológia, autóskalandok, Kiki-ballada, az Egy vagy egy se egy megfejté(se), az Alszol! című ébresztő, a "Nincs olyan gép", ami punk-gyerekdal, egy kis etno-techno-nitro-retro, minimal pop-rocki-rock-popi, kisigényű nagyigény, némi country (Why? - Is Hungary not a country?!), talán funky, talán zegi ízek, abovoóvoda, ja és a Rendíthetetlen ólomkatona. Az aktuális találóskérdés: "Te milyen állat vagy most?"Akik írtak rá: Markó (zene) - Polgár (zene) - Müller (szöveg, legalább két sor = Kisnő), Akik rázenéltek: Angler (dobok) - Csonti (Soós Tamás, fúvosok, vokál) - Markó (basszus, vokál) - Polgár (gitárok) - Müller (Sziámi Péter -ének) Makacsul szerettem ezt a Sziámi zenekart is. (Lásd: Kell hét év együttlét!) Ártatlanságban és züllésben is, egyenként és összesen is sokkal jobbnak bizonyultak nálam. Együtt pedig joggal érezhettük úgy, hogy első osztályú antigravitációs vidéki srácok vagyunk. Netán hősök. Persze csak úgy, mint Gagarin, aki sose tudja meg, hogy fellőtték-e. Kedves közönség és kufárok! Mostanában annyi minősíthetetlen szart szerettek és szerettettek meg a promóció és a sznobéria közreműködésével, hogy akkor ezt is ajánlom a figyelmetekbe, mert több ilyen úgyse lesz.
/M.P. Sziámi 1997 aug./

« bezár