Hírek Bulik, koncertek Fesztiválok Interjúk Lemezajánló Fotók / videók Fórum Képeslap Linktár

Billy Idol

Bibliográfia - Billy Idol

William Michael Albert Broad pályafutása üstökösként ívelt felfelé. Nagyon hamar egy punkcsapat frontembere lett, nem sokkal ezután vette fel a Billy Idol nevet. Miután egy rövid ideig gitározott a kudarcot vallott Chelsea nevű csapatban (a banda bukása érdekes, hiszen ebben gitározott a későbbi The Clash gitáros Mick Jones, valamint a későbbi Damned gitáros Brian James is), Idol letette a gitárt és felkapta a mikrofont. Maga köré gyűjtötte Tony James bőgőst, John Towe dobost és Bob Andrews dobost, megalakítva a Generation X nevű bandát. A csapat három albumot élt meg: az 1978-as Generation X-et, az 1979-es Valley of the Dolls-t, valamint az 1981-es Kiss Me Deadlyt.

tovább »



Csalódva a Generation X sikertelenségében, Idol New Yorkba költözött, ahol szólókarrierbe kezdett. Összeállva a Kiss menedzserével, Bill Aucoinnal, 1981-ben megjelentette első kislemezét, Don’t Stop címmel. Az anyag hozzásegítette egy, a Chrysalis kiadóval való lemezszerződéshez, amelyhez Idol meg is találta a legmegfelelőbb partnert a gitáros Steve Stevens személyében. Első közös albumuk 1982 júliusában jelent meg. A lemezhez két videoklip is készült, mégpedig a White Wedding és a Dancing With Myself (ez utóbbi még a Generation X-es korszakból származott), amelyeket előszeretettel játszott a nem sokkal ezelőtt indult MTV.

Innen aztán egyenes út vezetett a kasszasikerig: az 1984-ben piacra dobott Rebel Yell hatalmasat szólt: a maga dupla platina státusával Idol pályafutásának legsikeresebb anyaga lett. Az olyan nóták, mint a címadó Rebel Yell, az Eyes Without a Face és a Flesh for Fantasy az arénaturnék állandó húzónevévé tették Idolt. A hirtelen jött siker azonban jóllakottá tette Idolt, így követte el azt a hibát, hogy következő lemezét csak három év múlva, 1987-ben jelentette meg. Bár a Whiplash Smile is jó album volt – rajta a To Be A Loverrel vagy a Sweet Sixteennel –, nem tudott versenyre kelni az előző sikerével. Ráadásként Stevens is elhagyta a süllyedő hajót: megalakította saját csapatát, Steve Stevens’ Atomic Playboys névvel, magára hagyva Idolt a problémákkal.

Ugyanebben ez évben még kijött egy nyolcszámos best of válogatás, Vital Idol címmel, amelyet nagyon sűrűn játszott az MTV – főleg a Mony Mony koncertvideóját –, s ez a tény segített megtalálni Idolnak a helyes utat. Az 1990-es Charmed Life idején azonban súlyos motorbalesetet szenvedett (majdnem elvesztette a lábát), ennek ellenére az albumról kimásolt Cradle of Love nagy siker volt, még a kultikus Ford Fairlane kalandjai című filmben is helyet kapott. Ennek is köszönhetően az album platina lett (immár sorozatban a negyedikként).

A következő években Idol feltűnt többek között az Oliver Stone rendezte The Doors-filmben, míg 1993-ban elkészítette a Cyberpunk lemezt. Ekkorra szakított addigi fizimiskájával, zenéjében pedig techno-elemek is megjelentek. A váltás nagyon nem tett jót: az album bukott, ráadásul Idol drogfüggősége ebben az időszakban tetőzött. Ennek „köszönhetően” megtapasztalt még egy halál közeli élményt akkor, amikor túllőtte magát, de szerencsére egy Los Angeles-i kórházban meg tudták menteni életét.

1998-ig nem is lehetett róla hallani, egészen addig, amíg fel nem tűnt az Adam Sandler és Drew Barrymore főszereplésével készült Nászok ásza című filmben, amelyben saját magát alakította. Ezzel ismét felfigyeltek rá, aminek egy 2001-es Greatest Hits lett az eredménye.
forrás: www. danubius. hu

« bezár

Diszkográfia - Billy Idol

1993: Cyberpunk
1990: Charmed Life
1986: Whiplash Smile
1983: Rebel Yell
1982: Billy Idol