1992
Angliában kiadják az első – egyelőre kislemezt a „Drill”-t és a fellépések (mindenféle zenekarok előzenészei voltak) kezdtek egy nagyon ragaszkodó rajongótábort kialakítani. Amíg a következő dalt vették fel egy olyan dallal melegítettek be, amivel próbákon játszadoztak és észre sem vették hogy megy a szalag. A „Creep”-et spontán vették fel, egy lejátszásból és sokan később úgy jellemezték, mint a „legjobb rockok egyike az Everest óta”. A hírhedtté vált gitártörés a háttér előtt, az Johnny G amint épp el akarja rontani azt a azámot, amelyet eleve nem szeretett. Ez egy pozitív dal, ami arról szól, hogyan meríthetünk kreativitást az önutálatból. Nem játszották a rádióban és nem volt slágerlistás dal. Sohasem lett a „hét nótája” sehol. És mégis a Föld bolygó huszadik századi himnuszainak az egyikévé vált.

1993
A szájhagyomány segítségével az újévi turnéjukra teljesen minden jegy elkelt. Egy újságíró is bejutott az egyik koncertre és megjegyezte, hogy a „Radiohead tökéletes”. A következő single az „Anyone can play guitar” volt az első angliai sikerük (32.) és három héttel később megjelent az első albumuk, a „Publo Honey”. Ez pedig ismét megnyitotta a kapukat a brit és ír zenék előtt, hogy sikeresek legyenek az USÁ-ban. A következő single, a „Pop is dead” nincs rajta egy albumon sem. Kedvezőtlen kritikát kapott, csak párszor játszották a rádióban és 42. lett a slágerlistán. A brit média által teljesen figyelmen kívül hagyva hagyta el a Radiohead az országot, hogy az USÁ-ban és Európában turnézzanak.

… Az USÁ-ban egyszerűen nem tudott elegük lenni a Radiohead-ből. A „Creep” és a „Publo Honey” az egész nyarat a Billboard listán töltötte és a kisebb klubokba tervezett turnéjuk még a megérkezésük előtt teljesen el volt adva. Eleinte, Suede amerikai turnéja miatt, nem is emlegették a Radiohead sikerét, de 1993 júniusában a londoni Evening Standard újságcikkét, aminek címe – „Az ismeretlen brit zenekar megszállja az USÁ-t” – Steve Wright, a Radio 1 DJ-je megemlítette a rádióban. A brit média azóta vesz tudomást a Radiohead-ről.

Kizárólag az USÁ-ban aratott sikere és a rajongók igényei miatt a „Creep”-et újra kiadták Angliában, de ezúttal már többet játszották a rádióban és a slágerlistán egészen a hetedik helyig jutott, nem is mozdulva a top 20-ból egy hónapig így is bizonyítva hogy az Államok-beli siker nem volt véletlen. A Radiohead ekkor USA turnéra indult a Belly-vel, Kanadába a Tears For Fears-zel és az Egyesült Királyságokba meg Európába James-szel.

1993 végére a Radiohead mindenhol a világon bevette magát a zenekedvelők szívébe és ott is maradtak, minden kiadott albummal több barátot szerezve.

A Radiohead 1993 évének a végére elnyerte a közönség elismerését, de kizárólag a saját kemény munkájuk alapján (többek közt a 120 fellépéssel)… A világszerte való ismertség árnyékos oldala volt, hogy a „Creep” nem csupán megcsinálta a Radioheadet, de majdnem el is pusztította. Kolonc lett a nyakukon. Ők lettek a „creep srácok”. Még annak a koncertsorozatnak a taposómalmában, amit voltaképpen a „Creep” tett lehetővé, már megírták a The Bends nagy részét és frusztráltak voltak, szerettek volna tovább lépni. Mellette volt még az az őrület is, ami a hírnevet kíséri, és amivel szintén meg kellett küzdeniük. Volt egy pont, amikor úgy látszott, nem csinálják meg még a The Bends-et sem, de egy ennyire összetartó banda csak megerősödve kerülhetett ki ebből a küzdelemből.

1994
1994-ben egy év szabadságot vettek ki, hogy egy új nagylemezt vehessenek fel John Leckie producerrel (Pink Floyd, Magazine – Radiohead heroes stb.) Ezeknek a daloknak a demói már akkor léteztek, még mielőtt a „Pablo Honey”-t kiadták volna. A Radiohead gyakran tesztel a legújabb dalai előtt.

A májusi világkörüli turné mindenhol meleg fogadtatásra talált. Az USÁ-ban megismétlődött a korábbi minta: először a közönség, csak aztán a kritikusok elismerése. A koncertek fergetegesek lettek. A London Astoria aztán később az első videójuk is lett – senki sem jött volna rá, hogy Thom alig tudott járni aznap este (előző este Manchesterben eltörte a bokáját). Itt volt a nagy lehetőség, hogy az áhított „Pop is dead”-et élőben is előadják… A Glastonbury fesztiválon is ott voltak és Blurt kísérték, aztán délután átmentek a Reading-i fesztiválra, ahol a főszínpadon a közönség felől fújt a szél és semmit sem lehetett belőlük hallani… valószínűleg a legrosszabb élő fellépésük volt.

A „My iron lung” ’94 szeptemberében, amely egy éve az első kiadott kislemezük volt, „túl érdesnek” találtatott a nappali rádióműsorokba és a szokásos csipkelődő kritikákat kapta, mindezek ellenére egy fergeteges angliai turnét követve top 30 dal volt. A rajongóik seregei lojálisak maradtak és nagyon földuzzadtak. A Radiohead VILÁGSZERTE tömött, hangosan éneklő házak előtt játszott.

1995
A Radiohead rajongói számára 1995 a W.A.S.T.E. információs levelezőlistán elhangzó óvatos pletykákkal kezdődött. A „The Bends”-ről való előzetesek annyira nagy érdeklődést generáltak, hogy a világ minden részéről 70 újságíró repült oda, hogy láthassa az előadást. A „High and dry”-jal a Radioheadnek lett egy top 20 slágere és a „The Bends”-re adott általános reakció lenyűgöző volt.

A Radiohead az év legnagyobb részét a turnén töltötte és többek között az REM-mel és Neil Young-gal léptek föl. Bejelentették az első angliai nagyszínpados koncertturnéjukat, amire rettentő gyorsan elfogytak a jegyek, anélkül, hogy a média az Oasis – Blur vitában észrevette volna.

1995 szeptember
A Radiohead szalagra vette a „Lucky”-t a „Brit pop krémjével” együtt, a „HELP” számára, ami milliókat gyűjtött össze a boszniai gyermekek számára. A „Lucky”, amelyet a lemez egyik legjobb dalának tartottak, lett az első HELP kiadás első dala. Ironikusan balszerencsés módon, az XFM és két skót helyi csatorna segítőkészségén kívül a „Lucky”-t egyáltalán nem játszották nap közben a rádióban éppúgy, mint annak idején a „Creep” első kiadását. Ez persze nem igazán számított, mert a HELP album hatalmas sikere azt jelentette, hogy az emberek hallhatták a Radioheadet, akik ennek következtében persze ismét növelni tudták a rajongói táborukat a következő single megjelenésének idejéig. Szintén eléggé balszerencsés módon, a Radiohead a Soul Asylummal indult közös turnéra az USÁ-ba, de az első napon ellopták az összes felszerelésüket.

1995 decemberére ők voltak az kevés brit zenekar egyike, akik sokat adtak el Európában és az 1995-ös évet egy nagy karácsonyi rádiókoncerttel fejezték be az USÁ-ban, az Oasis-szal együtt.

1996
’96 kezdetére a Radiohead tagjai megbecsült zenészek voltak a világ legismertebb művészei között és gyakorlatilag semmilyen sajtójuk vagy rádióidejük nem volt. A ’Street spirit’ volt akkoriban a legnagyobb slágerük (5) és a „The Bends” visszatért a top 10-be (mégpedig a negyedik helyre, ami magasabb, mint a megjelenése idején az hatodik.) Az addigi legmagasabb slágerlistás helyükkel, immáron sokan keresték a Radioheadet, de miután épp egy évvel előbb adták ki a „The Bends”-et, most éppen pihenőévüket töltötték. Hátrahagyták a szenzációra túlzottan éhes brit sajtót, amelynek most már ismét várnia kellett, hogy felfigyelhessen a velük történtekre.

A Brit Awardson meglepetésként jött a „Legjobb album”, „Legjobb video” (Just) és a „Legjobb zenekar” kategóriákra történő jelölésük. A díjat egyébként 1996-ban az Oasis nyerte. Thom, és Brian Eno pedig átvette a Freddy Mercury Award-ot, azoknak a művészeknek a nevében, akik részt vettek a „HELP” album készítésében.

1996-ban Anglián kívül turnéztak és az új anyagukon dolgoztak. Pár élő koncertjük is volt otthon; titkos bulik Oxfordban (egy, csak 18 éven aluliaknak!) az első élő bemutatója a „Paranoid Android”-nak és egy dublini koncert. Egy W.A.S.T.E. rajongói klubos koncert pedig a manchesteri Apollóban pedig a T-in-the-Park (tea a parkban) újságcímet érdemelte ki és a Galway Művészeti Fesztiválon is felléptek. Thom énekelt egy duettet a Drugstore albumán (és néhány koncertjükön is megjelent, mint vendég). Később pedig az egyik single-jükön is helyet kapott. Jonny G pedig a Brian Ferry albumon játszott dalokat. A Radiohead, a zenébe szerelmesen, továbbra is fel-feltűnt különböző zenekarok projectjeiben (ezeket általában nem nagyon jelentették be) és manapság ,ás a moziban is egyre több Radiohead dalt hallhatunk (Jonny és Thom, Michael Stipe-pal együtt dolgozott a Velvet Goldmine című filmjén.)

1997
1997 egy gyors kiruccanással kezdődött a Heineken Hot Press Awards-ra, ahol a Legjobb nemzetközi Élő Előadás díját nyerték el, a Galway Fesztiválon való fellépésükért. A „Rómeó és Júlia” című film két Radiohead dalt is tartalmaz. Ezek közül az egyiknek a Talk Show Remix változata a világszerte sikeres filmzene albumra is felkerült; a másik pedig, az „Exit music” (dal egy filmhez) szó szerint az a zene, amelyik akkor szól, amikor a nézők elhagyják a nézőteret.

A tavasz promóciós turnékkal folytatódott. Először Japán, majd Barcelona, ahová az európai média azért utazott oda, hogy két különleges élő koncertet tekinthessenek meg, amelyek a harmadik album, az „OK Computer” beharangozói voltak. Aztán Amerikába repültek ahol részt vettek a Tibet felszabadításáért rendezett koncerten New York-ban. Az LA-i Troubador-ban és a New York-i Irwine Plaza-ban tartott saját koncertjeik pedig a legmenőbb programnak számítottak mindkét városban. A koncerteken nézőként megjelent többek között: Madonna, Bono és Adam a U2-ból, Sandra Bullock, az REM, Noel és Liam az Oasis-ból, Alanis Morissette, a Foo Fighters, Damon Albarn a Blur-ből, Courtney Love, Marilyn Manson, Lenny Kravitz, a Beastie Boys, Helena Christiansen, Joan Osbourne és Sheryl Crow. Egy ironikusan hosszú listája a sztároknak egy olyan zenekar koncertjén, akiket nem jegyeznek a legjobbak között.

A Radiohead 1997 júniusában visszatért Európába, és a brit rádióadóktól remek támogatást kapott. Volt egy fergeteges fellépésük a BBC 2 televízióadón, a Later With Jools adásban, ahol az addigi legsikeresebb dalaikat a „Paranoid Android”-ot (number 3) és az „OK Computer”-t (number 1) adták elő. Maga az a tény, hogy a single hat és fél perces sem akadályozhatta meg, hogy állandóan ezt játsszák a rádióban. Hatalmas bulit csaptak Belfastban egy nem nagyon beharangozott koncerttel és a „Leghosszabb nap” szalagcímmel, ami a Massive Attackkal és a Tenage Fan Clubbal 35 ezres tömeg előtt történt előadásukat illették.

A következő hétvégén a Glastonbury Fesztivál fő attrakcióját jelentették ismét. Bizonytalanul, de a tökélyre törekedve azt hitték, hogy nem jól szól a felszerelésük és majdnem otthagyták egyszer a színpadot, de szerencsére nem így tettek. Azon a hétvégén a Radiohead a hab volt a tortán. Egyre inkább elindultak afelé, hogy a „legjobban őrzött titok” státuszból egy közismert zenekarrá váljanak.

Egyre többen ismerték el, hogy a zene az ő eredeti művészeti formájuk volt. Amikor az „OK Computer”-t szalagra vették, ezzel párhuzamosan részt vettek a borítód díszítő számítógépes rajzok elkészítésében is. Ez egyébként egy állandó project a Radiohead és a grafikus tervezőik között. A képek megragadják az album hangulatát. A Radiohead mindig saját tervezésű múveket használ a lemezborítóihoz. Augusztusban volt is egy kiállítás Bath-ban Stanley Donwood & The White Chocolate Farm olyan műveiből, amelyeket a Radiohead-del készített.

A Radiohead szeptemberben egy fergeteges koncerttel tért vissza Angliába. A jegyeket erre a koncertre olyan becsben tartották, mintha legalábbis aranyból lettek volna. Aztán októberben és novemberben Európát turnézták végig és a turnéra nem hogy minden jegy elkelt, de a koncertek helyszíneit gyakran meg kellett változtatni (néha 2000 férőhelyesről 7000-re!) hogy a jegyigényeket ki tudják elégíteni. A novemberi angliai koncertekre a jegyeket jó előre szétkapkodták és kezdték őket úgy emlegetni, mint a „legjobb banda ezen a bolygón”. Az MTV is bemutatta az első róluk szóló dokumentumfilmet.

1997-ben nem csak az a tévhit oszlott el, hogy a zenekar csak savanyú, nyomorúságos hangulatemberekből áll akiket senki sem szeret (épp ellenkezőleg!) vagy az, hogy ez egy egyemberes együttes, hanem a klasszikus albumok kibocsátásának évében az „OK Computer” az év leginnovatívabb lemezének tűnt, ezt az év végi közvélemény kutatások is alátámasztották. 1997-ben a lemez Nagy Britanniában a nyolcadik legjobb eladási példányszámmal büszkélkedhetett.

…Ja, és a „Karma Police” átvette a „Creep” szerepét a nagy tömeges éneklésekben.

December 19-én New York-ban játszottak a Hammersmith Ballroom-ban, a koncertet pedig élőben közvetítették az MTV USÁ-ban. A Spin Magazine a Radiohead-et a ’97-es év zenekarának nevezte és a közvélemény kutatások kiderítették, hogy a Radiohead lehet, hogy nem a világ legjobb zenekara (ez egyébként sem zavarta őket), de annyira jó benyomást tettek olyan sok zenerajongóra a világ minden táján, hogy szerintük az ezen a bolygón született egyik legjobb zenét játsszák. Erre, a szerény ötösfogat valószínűleg csak ennyit mondana (mint mindig): „köszönjük, hogy meghallgattok.”

1998
A „No Surprises” a negyedik helyen landolt (Grant Lee sok visszhangot kiváltó (legalább is a reggeli televíziózók számára) videójával, amelyben egy versszak erejéig Thom feje víz alatt van.)
A Radiohead Japánban, Új Zélandon és Ausztráliában turnézott januártól márciusig. A tény, hogy a Brit díjak kiosztásakor a világ másik felén tartózkodtak és hogy az egész díjkiosztást a lemezeladások serkentésére tett vállalkozásnak tartották, a Brit díjkiosztás fekete bárányaivá tette őket. A Rádió 1 „The Net” című műsorában leadtak egy Eddel (a Grammy díjakról szóló) felvett interjút „Ed O’Brian a Brit díjakról” címmel; ezt követően a Brit díjak producerével volt egy beszélgetés, aki rámutatott, hogy az egész képmutatás a banda részéről. Egy héttel később a „The Net” egy adásában arról beszélt, hogy a lemezeladásokat mennyire serkentette a Brit díjak átadása…!

A Radiohead-nek egyébként is az volt a híre, hogy a zenei élet bármely területén tevékenykedő legnagyobb szervezetek díjátadási ceremóniáit szervező producerek állandóan panaszkodtak, mert a zenekar nem vett részt az ünnepségen. Az OK Computer elnyerte a „Legjobb Alternatív Zenekarnak” járó Grammy díjat, de sohasem nyert Brit díjat.

Márciusban és áprilisban a Radiohead visszatért az USÁ-ba egy újabb telt házas koncertsorozatra, miután az évet világszerte a „Legjobb zenekar / Legjobb album” elismeréssel kezdték. Az észak amerikai turné idejére a Radiohead már sportcsarnokokban játszott, amelynek a lezárásául két koncertet is adtak New York legendás Radio City Hall-jában. Thom a Drugstore „El Presidente” kislemezén is szerepelt.

A Radiohead az „Airbag”-et nem kereskedelmi importként adta ki, hogy a ’Radiohead gyűjtők’ széles táborát megmentsék attól, hogy nevetséges pénzösszegeket kelljen kiguberálniuk. A második videójukat, ami a „7 Television Adverts” címre hallgatott, májusban adták ki és az eladási listák élére került. Phil nyilvánosan támogatta az irgalmas Szamaritánusok kampányát, hogy a fiatalokon segítsen (már évek óta a szervezet tagja is volt.)

1988 májusának végén, mind a „Paranoid Android”, mind a „Karma Police” díjat nyert az Ivor Novello Awards-on, mégpedig a „Zeneileg és szövegében legjobb dal”, illetve a „Legjobb kortárs dal” díjakat.

Úgy volt, hogy a Radiohead is fellép az 1998-as Tibet Freedom Concert-en, de hirtelen vihar kerekedett és az eseményt lefújták. Helyette egy csöndes kis koncertet adtak a rajongóiknak egy éjszakai szórakozóhelyen és a Capitol Hill-en összegyűlteknek, a fehér ház és a világ újságírói előtt. Thom elénekelte a „Street spirit” akusztikus változatát. A Radiohead tagjai nem csak hősökké váltak, de a művészvilág is elismerte őket az egész földkerekségen. (Brad Pitt is kifejezte a Radiohead tehetségének csodálatát és Thom szépségét.)

November másodikán kiadták a „Meeting people is easy” dokumentumfilmet. A film addig nem látott elemeket tartalmazott és Grant („No surprises”) Gee készítette az OK Computer körüli cirkusz alatt. A film 2000 szeptembere óta DVD-n is kapható.

December 10-én a Radiohead 17000 embert szórakoztatott a párizsi Bercy stadionban az Amnesty International koncertjén. 1999 júniusában pedig felléptek a Tibet Freedom koncerten Amszterdamban. Ezek a Tibet Freedom koncertfellépések ahhoz vezettek, hogy a Radiohead-et betiltották Kínában.

Az amszterdami koncert után egy héttel, Thom, Bono és Bob Geldof is tagjai voltak annak a kis csoportnak, amelyik egy petíciót adott át 19millió aláírással Gerhard Schroedernek a német kancellárnak a Jubilee 2000 kampány nevében, hogy engedjék el a harmadik világ kiegyenlíthetetlen tartozásait. Bár a nyolcak bejelentette, hogy 70 milliárd dollárral csökkenti a harmadik világ tartozásait, Thom jogosan jegyezte meg, hogy ez csupán egy „kozmetikai propaganda húzás” volt. A Radiohead sokat törődik a világgal és az emberekkel. A rajongóik tudják, mennyire aggódik a zenekar amikor a közönséget összepréselik és megrugdossák a küzdőtér elején, így aztán nem sok olyan rajongó jut előre, akik végül is a színpadra szeretnének felmászni…

1999 a Radiohead számára az új album készítésének éve. Az új dalokat addig próbálják, amíg minden a helyére nem kerül, majd az év vége felé szalagra rögzítik őket. A Radiohead-nem mára megadatott az a tér és szabadság, hogy az új albumukat a saját idejükben készíthessék elő. A Tibet fesztiváltól eltekintve, a tagok különböző saját projektek megvalósulásán dolgoznak, vagy csak egyszerűen kikapcsolódnak a Glastonbury-i, vagy a Reading-i fesztiválokon. Ijesztően tehetséges zenészek. Rendkívül józan emberek. Teljesen félreértve, de a céltól eltántoríthatatlanul, a Radiohead a huszadik század egy páratlan és eredeti fejezete marad. Azzal, hogy az OK Computert a huszonegyedik század első nagy albumának nevezték, a Radiohead termékeny tálentuma semmit sem csökkent.

2000 az az év, amikor a Radiohead beérett. Fittebbek, boldogabbak, produktívabbak. Kényelmesek, zene, művészet, anti kapitalizmus és humánusság. A lemez befejezése után júniusban / júliusban várható a turné. Európai turné egy sátorban vállalati logók nélkül. Az új album, a Kid A annyira jó, hogy ha be szeretnénk sorolni, azt csak a „zene” címszó alá tehetjük.


A Radiohead rajongói kapcsolatba léphetnek a bandával, információkhoz juthatnak velük kapcsolatban és Radiohead tárgyakat vásárolhatnak a kövekező címen: W.A.S.T.E., P.O.Box 322, Oxford OX4 1EY. www.radiohead.com

Tobábbi információkért a következő személyekkel lépjen kapcsolatba:
Stephen Ewashkiw
EMI International
Tel 020 7605 5029
Mobil 07909 907 815
Email stephen.ewashkiw@emimusic.com

vagy

Carol Baxter
Tel 020 8968 4723
Mobil 07747 637 236
Email carol.baxter@emimusic.com

« bezár