Hírek Bulik, koncertek Fesztiválok Interjúk Lemezajánló Fotók / videók Fórum Képeslap Linktár

Márió

Bibliográfia - Márió

Márió nem varázsló, bár harminc éves kora ellenére nyuugodtan elmondhatja magáról, hogy élete kalandregénybe illő. Nevét Olaszországban, Velencében kapta, ahol gondolásként és virágárusként kereste meg a mindennapi spagettire valót. A romantikus város azonban csak rövid pihenő volt utazásai során: Márió ugyanis igazi charmeur, kalandor és zenész egy személyben...

Az első - és egyben utolsó - hangszerét öt éves korában kapta, miután már kisgyerekként megragadta a harmónika hangja. Akkori ajándéka azóta szinte hozzánőtt, számára olyan lett, mint egy varázserővel rendelkező kincs vagy kabala. A harmónika segítségével ugyanis sok helyre eljutott, amelyekről szülei szegényes anyagi körülményei miatt még csak álmodni sem mert volna. Kisiskolásként például Szlovéniában tölthetett pár hetet egy családnál, ahol a két gyerek szintén ezen a hangszeren játszott. Görögországba egy esküvőre hívták vissza zenélni, miután túristaként előzőleg ott járt. Később már nem is tudott volna egy helyben maradni, így hóna alá csapta legjobb barátját és nekivágott az útnak, sokszor úgy, hogy nem is tudta, hol hajtja álomra a fejét másnap. Így lett gondolás Velencében, de beállt matróznak és bárzenésznek is.

tovább »


A zenész hosszas kalandozása után azonban végre hazatért, mintha érezte volna, hogy a szerencse most szülőföldjén köszönt rá. Utazgatásai során is rengeteg barátot szerzett, de az itthoniak sem felejtették el. Ennek köszönheti, hogy jó cimborája bemutatta az EMI egyik munkatársának, akinek rögtön megtetszett a fura fickó nem mindennapi fazonja, történetei és nem utolsósorban harmónikajátéka. Így született meg első albuma, amelyen főleg feldolgozások hallhatóak: az Amikor a szívem úgy dobog, a Szeress újra, vagy az Imádok útra kelni. Az olasz slágereket egy csokorba gyjtötte, így a Kósza szél, a Kismadár és a Múlnak a gyermekévek egy dalban hallhatóak egymás után. Az albumon két saját szerzeményét is eljátsza Márió, amelyek közül az egyiket tizenhét napos korában elvesztett kislánya emlékére írt. A harmónikás CD-jén egyébként ez az egyetlen szomorú dal, hiszen az élete ezen kívül a sajnálatos epizódon kívül mindig vidám volt. Jól érezte és érzi magát a bőrében, hiszen azon szerencsések közé tartozik, aki azt tette mindig, amihez éppen kedve volt. Most is így van ezzel: ennyi utazás után szeretne végre a hazai közönségnek játszani.

« bezár