A zenekar kezdetben manchesteri klubokban lépett fel, és szerzett imertséget. Leszerződtek egy független lemezkiadóhoz, a Creation Recordshoz, ami 1994-ben megjelentette a Britpop mozgalmat vezető, debütáló albumukat, a Definitely Maybet. A következő évben az együttes, új dobosával, Alan White-tal felvette következő albumát, a (What\\\'s the Story) Morning Glory?-t , mialatt harcban álltak nagy Britpop riválisukkal, aBlurrel. A Gallagher testvérek gyakran szerepeltek az újságok címlapjain testvéri rivalizálásuk, és vad, kicsapongó életstílusuk miatt, ezáltal rossz fiú, és a nép bandája image-et teremtve maguknak. A zenekar hírességének csúcspontján megjelentetett albuma (Be Here Now), első lett az angol, és második az amerikai listákon, ezenfelül még a leggyorsabban fogyó angol album lett, a maga 500.000 eladott példányával az első napon, és majd 700.000 fogyott példánnyal az első héten.

2000-ben a 4. studió-album, Standing on the Shoulder of Giants felvételei alatt, az Oasis elvesztette két alapítótagját, ami jelentős népszerűség csökkenéssel járt Amerikában. Helyükre érkezett Gem Archer, és Andy Bell, akik már a 2002-es Heathen Chemistryn már szerepelnek. Az alum kereskedelmileg sikeres lett, és a rajongók is jól fogadták. A 2005-ös 6. studió-alumuk, a Don\\\'t Believe the Truth Zak Starkey-vel, az évtized legjobban fogyó, és a kritika által is legtöbbre értékelt Oasis albuma lett. A következő évben a zenekar megjelentette válogatás-albumát Stop the Clocks címmel. 2007 februárjában az Oasis megkapta a BRIT Award életműdíját. A zenekar idén fejezte be, a még cím nélküli, új albumuk felvételeit (lásd a 7. studió-album, aminek megjelenés 2008 augusztusára várható.
Az Oasis egy korábbi zenekarból a the Rainből alakult, ami Paul \\\"Guigsy\\\" McGuigan (basszusgitár), Paul \\\"Bonehead\\\" Arthurs (gitár), Tony McCarroll (dob) és Chris Hutton (ének)-ből állt. Mivel elégedetlenek voltak Huttonnal, Arthurs egy ismerősét, Liam Gallaghert ajánlotta az énekesi posztra. Miután Liam csatlakozott a zenekarhoz, a banda Oasisre változtatta a nevét, egy Inspiral Carpets poszter után, ami Liam, és bátyja Noel szobájában volt kitéve a falra. Egyes források szerint a zenekar a találkozóhelyükről, a swindoni Oasis Leisure Centre-ről kapta a nevét .[2] Az Oasis első fellépésére 1991 augusztusában, a manchesteri Boardwalk clubban került sor. Noel Gallagher, aki akkoriban az Inspiral Carpets roadie-ja volt, szintén megtekintette ifjabb fivérének zenekarának fellépését. Noel nem tartotta az Oasist különösebben tehetséges bandának, ezért elhatározta, hogy itt fogja kipróbálni elkészített dalait. Noel felajánlotta a bandának a csatlakozását, azzal a feltétellel, hpgy ő fogja a dalokat írni, valamint ő lesz a zenekar vezetője, cserébe viszont kereskedelmi sikerrel kecsegtette a bandát. Az Oasis Noel Gallagher irányítása alatt megteremtette saját, egyszerű stílusát: Arthurs és McGuigan játszotta a barré akkordokat, McCarroll meg az alap ritmust, és az együttes erősítői addig voltak hangosítva, míg a hagzás torzítottá nem vált, ezzel az Oasis egy olyan hangzást teremtett, melyből \\\"annyira hiányzik a ravaszság és teljesség, hogy a végeredmény mindent elsöprően hangzott.\\\"[3]

Több mint egy évnyi koncertezés, és az első demo (Live Demonstration néven ismert) felvétele után, a nagy áttörés a zenekar életében 1993 májusában érkezett el, mikor felkeltették Alan McGee, a Creation Records tulajdonosának érdeklődését. A zenekar egy glasgow-i klubban adott koncertet, ahova nem akarták először beengedni őket, de szószerint beverekedték magukat a klubba, ahol Alan McGee egy leszerződött bandája miatt volt ott. Az Oasis koncertje annyira lenyűgöze McGee-t, hogy 4 nappal később már szerződést ajánlott Gallagheréknek.

« bezár

(What\\\'s the Story) Morning Glory? (1995. október 2.) \\\"VEP\\\": 20 millió

Definitely Maybe (1994. augusztus 30.) Világszerte eladott példányszám: 8 millió

« bezár