Hírek Bulik, koncertek Fesztiválok Interjúk Lemezajánló Fotók / videók Fórum Képeslap Linktár

Barry White

Bibliográfia - Barry White

White 1944. szeptember 12-én a Texas állambeli kisvárosban, Galvestonban született, Los Angeles gettójában nőtt fel, de valamelyest tekintve a városhoz kötődött élete egészen a haláláig. Bár kora ifjúságától baráti társaságon belül a zenei kifejezésbe vetette magát, 11 éves korában már zongorán játszva Jesse
Belvin slágerét, a "Goodnight My Love" -et, az énekesi karrier sokáig nem izgatta. Barry számos lemezt készített már a 60-as évek első felétől, saját nevén Barry Lee-ként (vajon ki tudja, mi is volt az az eredeti

tovább »


név? Barry Eugene Carter v. Barry Lee? - hmm!), és egyúttal először az Upfronts, majd az Atlantics, később pedig a Majestics formáció tagjaként. Akárhogyis, ebben az időszakban sikerét háttérfiguraként aratta mások karrierjét egyengetve, úgy mint az itthon nem
igazán ismert Felice Taylorét és Viola Willsét. 1969-ben White összetoborozta a Love Unlimited női vokáltrióját, akik személy szerint Diane Taylor, későbbi felesége Glodean James és az ő nővére, Linda, voltak. A Love Unlimited Orchestra megalapítása is nevéhez fűződik. A negyven tagot számláló zenekar kezdetben a trió hangszeres kíséretét szolgálta, a
produceri, zenei rendezői és szerzői feladatokat pedig Barry látta el.

A Love Unlimited 1972-es sikere, a "Walkin' In The Rain With The One I Love" White érdes mélytúnusaival kísért, szenvedélytől átitatott hangjával egy telefonban, tekinthető az énekes karrier kezdetének. További, immár saját slágerei 1973-ban "I'm Gonna Love Just A Little More Baby" , a "Never, Never Gonna Give Ya Up" , 1974- ben pedig a "Can't Get Enough Of Your Love" és a "You're The First, The Last, My Everything" mindenem>, mely utóbbi dal a harminc feletti korosztályban talán egy édes emlékű együttlét gondolatait ébreszti fel újra és újra a hallatán. Roppant szomorú módon, a magyar zeneszerető közönség jóformán csak erről az egy számról
emlékszik Barry White-ra, a közkeletű becenevén a ,,szerelem rozmárjára".

A már énekesi karrier első két éve hasonló sikereket hozott az amerikai és az
angol slágerlistákon egyaránt. Barry stílusa idővel az önparódiával határos
mezsgyére lépett a dalok szexuális tartalma, már-már túlon-túlfűtöttsége, szókimondása miatt. Jóllehet a 70-es évek vége felé az albumok után csökkent az érdeklődés, az élő koncertek továbbra is bálványozott előadója maradt. Sokszor dicsekedett, hogy még Tom Jones-nál is több alsónemű repül feléje koncertjein.

A művész utolsó, jelentősebb amerikai slágere az 1977-ben US Top 5-ös "It's Extasy When You Lay Down Next To Me" című dal. A következő évben már Billy Joel érezhette magát megtisztelve, amikor Barry White megírta az angol Top 20-ba kerülő albuma, a "Just The Way You Are"
<éppúgy mint te> címadó anyagát. Később ,,bevállalt" egy sor felvételt Glodean
White-tal, és bizony megélt egy hanyatló periódust is, mire 1987-ben az angol
Top 20-ba jutott "Sho' You Right" című szerzeménye.

Művészi értékét, tapasztalatát a kritika mellett sok előadótárs is úgy értékelte, hogy White teljesítménye ismét csúcsra járt, a világszerte
tapasztalható érdeklődés egyénisége iránt újra csak nem lehetett alábecsülhető.
A brit énekesnő, Lisa Stansfield is gyakran hangot adott érdeklődésének és elismerésének White munkái kapcsán, és 1992-ben duójukkal újra vették, feldolgozták Stansfield slágerét, az "All Around The World"
régebbi változatát újrakeverve, és együtt énekelve. A 90-es évek folyamán
üzleti sikerekben bővelkedő album eladások sorozata bizonyította a nyugati
világban, hogy White helyzete többnek tekinthető, mint egy pusztán kultusztárgy
megbecsülése. 2000-ben a "Staying Power" című, albumának címet is
kölcsönző száma két Grammyt is kiérdemelt. Pályafutását 41 platina-, 106 aranylemez, továbbá kislemezekben 10 platina és 20 arany értékeli egyebek mellett. A százmilliónál nagyobb eladási szám nagy valószínűséggel a magyar zenehallgatók érdeklődését is tükrözi. Az itthoni lemezboltokban hivatalos beszerzési forrásból kapható 23-féle Barry White CD-
ből 8 a valószínűsíthetően stúdió albumok száma, a többi egy-, kettő-, három- vagy négylemezes válogatás anyag szinte azonos tartalommal; és a pontos eladási adatok ismerete nélkül bizton állíthatóan csekély vásárlási számmal. Sajnos nem ismerjük Barry White-ot, és a rádiók ,,egy előadó egy sláger rosszullétig ismételgetve" műsorpolitikájából nem is várható a közeljövőben jelentős változás ebben.

« bezár