A közel 1 órás késéssel indult koncertre valójában évtizedeket kellett várnunk (elmondása szerint azért nem jöttek eddig el hozzánk, mert régebben még nem voltak elég jók, mi pedig a legjobbat érdemeljük :). A híresen ritkán koncertező énekesnő az utóbbi 10 évben bizony leginkább magával volt elfoglalva, rajongóit nem sok koncerttel lepte meg. Ezt most megpróbálta alaposan bepótolni, ugyanis az elmúlt hetekben Európa majd minden fővárosát érintette koncert-turnéja!

De lássuk, mit is kaphattunk tőle mi itt Budapesten. Az indulás bizony nem volt „sima”. A hangfalakból érkező dobozhang, és Sade hangjának felemás hangzása bevallom, egy kicsit elbizonytalanított: talán azért nem adott koncertet már jó ideje, mert bizony ő is öregszik, és csodás hangja már a múlté...? „Soldiers of Love” kezdő dalát a közönség is kevésbé értékelte, de ahogy elutaztunk korábbi, népszerűbb dalai felé, úgy vált egyértelművé, hogy csak be kellett melegedni a „technikáknak”, hogy „Jezebel” lírikus dalára aztán végképp felrobbanjon az Aréna.
Ahogy telt az este, úgy varázsolta el dalról-dalra a közönségét, és tette egyértelművé, hogy még mindig ugyanolyan varázslatos hangja van, mint az hallató bármelyik korábbi stúdióalbumán. Csodás pillanatokat adott, amely valóban képes volt időlegesen feledtetni a közönséggel azon nehézségeket, amelyekkel ezen válságos években küzdünk.

Ha kellett „Kings of Sorrow„ dalára egy komplett bársoly-színpad adta meg zenéjéhez a stílusos hangulatot, míg egyszemélyes, „Pearls” dalára csak ő maga jelent meg, izzó nappal a hátterében, így adva nyomatékot a dal mondandójának (ami egy szomáliai nőről szól). Visszatapsolt számánál, mely a „Cherish the Day” volt, nem volt rest harmadszorra is átöltözni egy tűzpiros estélyibe, így biztosítva utolsó számában is a látvány és hang tökéletes összhangját.

Dicséret illeti 8 tagú zenekarának minden tagját, akik a több mint 2 órás, hibátlan előadással bizonyították tudásukat, és a kiszolgáló csapatot, akik színházi díszletezéssel felérő látványelemekkel készültek minden egyes dalra (sokszor mindent eltüntetve a színpadról, és újraépítve néhány másodperc alatt), így garantálva hogy felejthetetlen maradjon mindannyinkban Sade látogatása.

Sade végleten alázatossága és kedvessége már az első pillanatokban elárulta, hogy bizony messze állnak tőle a sztárallűrök. Néhány magyar szót persze minden előadó képes megtanulni, hogy kicsit „elrabolja” a közönségét, de amikor a koncert végén, a zenekar tagjai elé térdelve, egyenként hajtott fejet, akkor mindennél többet megtudhattunk csodás emberi jelleméről.

Köszönjük Sade.

Pet

2011. 11. 24. 12:34