Egy héttel szenteste előtt, amikor az emberek túlnyomó többségét már a karácsonyi készülődés foglalja le – ez jutott eszembe, miután értesültem a hírről.

De miért ragadta volna el a halál egy „megfelelőbb időpontban”, amikor a pályafutása sem a megszokottnak megfelelően alakult? Mint ahogy ő maga is inkább egy csúnyácska, de kedves, szeretetre méltó néni volt, mintsem sztár. Tizenhat évesen kezdett el énekelni odahaza, a Zöld-foki-szigetek bárjaiban, hajóin. Külföldön sokáig nem is járt, a hetvenes években pedig egy ideig anyagi okokból felhagyott az énekléssel. 1988-ban egy hazájából származó, Franciaországban élő producer beszélte rá arra, hogy nagylemezt készítsen Párizsban –elmondása szerint csak azért mondott igent, mert látni akarta a francia fővárost. Így megjelent az első albuma, amely a La Diva Aux Pieds Nus, vagyis A mezítlábas díva címet kapta, ez később állandó jelzőjévé vált. Szekere az 1992-es Miss Perfumado című nagylemezzel indult be, akkor már túl volt az ötvenen. 2004-ben a Voz d’Amor című albumáért Grammy-díjat kapott világzenei kategóriában.

Az európai közönség Cesaria Evora által ismerte meg a Zöld-foki-szigetek jellegzetes zenei stílusát, a brazil modinha és a portugál fado rokonának mondott, brazil, portugál és afrikai hatásokból táplálkozó mornát, amire egyfajta nagyon sajátos, simogató, boldog-szomorú hangulat jellemző – a nosztalgikus elvágyódást, a szétszakított családok és a szerelmesek érzéseit fejezik ki vele.

Az énekesnő 2008-ban melbourne-i koncertjét követően szélütést kapott. Átmeneti felépülése után újra koncertezett, jellegzetes szokását el nem hagyva továbbra is dohányzott a színpadon. Az utóbbi időben egészségi állapota jelentősen romlott. Idén szeptemberben vonult vissza a zenei életből. A Zöld-foki-szigeteken, Sao Vicente kórházában hunyt el hetvenéves korában. (Új Szó)

Puha József

2011. 12. 20. 7:08