A tavalyi cannes-i filmfesztiválon mutatták be az „utazás a Holdra” című klasszikus Georges Mélies –némafilm (1902) felújított változatát, melynek filmzenéjének megkomponálására az Air- t kérték fel. A franciák egyébként is otthonosan mozognak a soundtrackek világában, hiszen írtak már kísérőzenét Sofia Copolla – öngyilkos szüzek című filmjéhez, ugyan úgy, mint az Elveszett jelentéshez.
A HG Wells és Jules Verne által inspirált ős tudományos fantasztikus filmet - ha máshonnan nem is, az alkotás által megszületett egyik legikonikusabb fotója alapján könnyen beazonosíthatjuk- mely egy a Hold arcába csapódó rakétát ábrázol. Mivel e filmet tartják a legelső sci-finek, talán annak is köszönhető, hogy a duó is eltért az eddigi sávról, s hogy visszatértek a kissé gépiesebb, néha érdesebb, durvább hangzáshoz. Ha a Talkie Walkie- t (2004) tekintjük az egyéni csúcspontjuknak, akkor jócskán távol marad, de a legutóbbi, kifejezetten unalmas Love 2- hoz (2009) képest minimális elmozdulást jelent. Az alig 14 perces „Utazás a Holdba” című kísérőzenét teljes albummá növesztették, mely úgy hiszem, meggondolatlan lépésnek bizonyult. A fő track, a Le Voyage Dans La Lune rideg és túlságosan légies. Ám a lebegő kalandtúra helyett egy atomjaira széthullott, koncepciótlan képet fest. Az új albumról csupán a Parade- nál éreztem igazán Air-es ízhatást, mely leginkább a Moon Safari (1998) albumukon érezhető. A La Femme D’Argent, a Sexy Boy, az All a Need és a Your Make It Easy andalító melódiájával ragadja meg a rügyezni vágyó fülcimpákat.

lati

2012. 03. 22. 13:41