Sejthetik az internetes zeneáruházak üzemeltetői is. Maguk a díjazottak, jelöltek, fellépők is, abból, hány koncertmeghívást kaptak az elmúlt napokban. A közönség is sejtheti, a videómegosztó portálok nézettségi adataiból. A zenei díjkiosztóknak az a legfontosabb feladatuk, hogy felpezsdítsék a zenei életet, megnőjön az érintettek munkássága iránti kereslet. A díjkiosztókat azok is nézik, akik napi szinten nem figyelik a történéseket.

A magyar zenészszakma kedden ünnepelt. Pedig siralmas helyzetben van, akárcsak a többi posztkommunista ország zenészszakmája. Az eladott hanghordozók számát illetően Magyarországon tavaly harmincöt százalékos volt a visszaesés 2010-hez képest, amikor 3,75 millió CD, kazetta, vinillemez, zenei DVD fogyott, szemben a tavalyi 2,44 millióval. A bevétel csak tizennégy százalékkal csökkent, az 4,45 milliárd forint volt, tavalyelőtt 5,19 milliárd. Jelentősen megcsappant a kereslet a hipermarketekben ömlesztve kapható olcsó hanghordozók iránt, ezzel magyarázható, hogy a bevétel nem csökkent olyan drámaian. Mindez alapjában véve nem volna baj, a hanghordozók eladása világszerte esik, csakhogy a legális digitális piac, amely a nyugati országokban egyre jelentősebb, mifelénk továbbra is gyerekcipőben jár. Miért fizessünk a zenéért, ha ingyen is letölthetjük?! – ezt a nézetet nehéz lesz megváltoztatni. Sőt képtelenség.

Mégis fontos az ünneplés. Csak el kell fogadni, hogy a változások miatt a profi könnyűzenészek megélhetése egyre nehezebb lesz. Közben a profik többségét felváltják a lelkes amatőrök. Ez rendben van, már hallhatjuk a Petőfi rádióban. Az amatőröket nem zavarja, ha dalaikért nem fizet a „vevő”, azok hovatovább tulajdonképpen népszerűsítő feladatot töltenek be, a slágerek hatására az előadóiknak több fellépésük lesz. Szóval csupán meg kell szokni az új helyzetet. Főleg a szakmának. (Új Szó)

Puha József

2012. 05. 13. 18:49