A banda 1982-ben alakult, kezdetben még foglalt házakban játszottak. Mivel szókimondó, kertelésmentes szövegeik dallamos és emészthető zenével párosultak, hírük futótűzként terjed. Első lemezük 1986-ban, egy független kiadónál jelent meg. Már maga cím is maróan provokáló: Pictures of Starving Children Sell Records, azaz az éhező gyerekekről készült fotók eladják a lemezeket.

A dalok zöme egy téma köré csoportosult. Akkoriban a zeneipar és a legismertebb sztárok mellszélességgel az afrikai éhező gyerekek megsegítése mellett kampányoltak dalaikkal, segélykoncertjeikkel, viszont a bevétel sosem jutott el rendeltetési helyére. A Chumbawamba kíméletlenül állította pellengérre az álszent segítőket. Emiatt a kereskedelmi rádiók nem igazán merték játszani dalaikat, ezért meg is maradtak rétegzenészeknek.

Így nem csoda, hogy nagy port kavart a hír, mikor a banda a giga kiadóhoz, az EMI-hoz szerződött. Az együttműködés legsikeresebb gyümölcse az 1997-ben megjelent nagylemezük, a Tubthumper. Egy csapásra népszerűek lettek, lemezeik már milliós eladásokat produkáltak, amit a törzsrajongók kifejezetten árulásként róttak a tagok szemére. A zenekar mentségére legyen mondva, hogy bár a gépezet őket is szárnyára emelte, le mégsem darálta, hiszen anarchista és lázadó szövegeiktől nem voltak hajlandók megválni, így az EMI vált meg tőlük, elég hamar. Ez követően újra független kiadók menedzselték albumaik megjelentetését. Pályafutásuk során összesen tizenöt stúdióalbumot készítettek. Nálunk is többször jártak, felléptek a Sziget fesztiválon, legutóbb 2008-ban pedig az A38 hajón koncerteztek. A That's How Grateful We Are című számuk az 1956-os magyar forradalomnak állít emléket.

Good bye Chumbawamba!

2012. 07. 10. 16:27