Az Arctic Monkeys az internetre felpakolt dalaival 2005 első hónapjaiban hatalmas rajongótábort verbuvált, ami mérföldkő, korábban nem volt példa arra, hogy új együttes kizárólag a világháló segítségével ekkora népszerűségre tegyen szert. A zenekar – akárcsak az akkortájt feltűnt gitáregyüttesek – tulajdonképpen semmi újjal nem szolgált. A 2006 januárjában megjelent Whatever People Say I Am, That’s What I’m Not című első albumán szinte mindent megtalálunk, ami fontos volt a nyolcvanas és kilencvenes évek pop-rock zenéjében. A fiúk a régiből újat: feszes, lüktető posztpunkot hoztak létre. A nyolcvanas évek klasszikusaitól merített alapanyagot a kilencvenes évek éles gitárhangzásával vegyítették, amit szintén múltbeli: diszkós, funkos, groove-os elemekkel ötvöztek. Ez sikerének egyik titka. A másik, hogy a befutáskor húsz év körüli zenészek, a kölyökképű énekes-gitárossal, Alex Turnerrel az élen hatásosabban megszólították a tizenéveseket, mint társaik. Az Arctic Monkeys viszont az utóbbi években nem nagyon találja a helyét, népszerűsége folyamatosan csökken.

Alex szerint az eddigi legkeményebb nagylemezüket készítik, mert a rockosabb szerzeményekben látnak perspektívát. A hanghordozón tavaly, a független brit lemezboltok napján, április 21-én kiadott R U Mine? című daluk volt a követendő út. „Úgy érezzük, hogy az előző albumunk legjobban sikerült szerzeményei is a keményebb dalok” – mondta a frontember. A James Ford producerrel készülő, tizenkét számot felvonultató AM című nagylemez szeptember 9-én kerül forgalomba. (Új Szó)

Puha József

2013. 07. 05. 13:57