A humor kiállok-és-dumálok világában egy-egy erősebbre sikerült poént rá lehet fogni a pillanat hevére, de ugyanez írásban... valljuk be, nem működik. Bár idehaza nagy keletje van a név és arc nélküli, kisstílű, érvek helyett trágárságokkal tarkított odamondogatásoknak, Kormos Anett és Dombóvári István A nagy roastkönyvben mindezt pont fordítva: bátran és felvállaltan, de jókora adag humorral nyakon öntött igazságszilánkokkal teszik.

Nem menekülnek a zenei sztárkereső műsorok, Dombi – egyszemélyes ítélőszéket összehívva – egyaránt bíráskodik az önjelölt tehetség, a tehetségkutató zsűrije és az (önjelölt) nézők felett. Anett többek közt a topless-DJ-ket "méltatja" a maga visszafogottnak nehezen nevezhető stílusában, s szinte biztos, hogy bekerült volna a fitneszcsaládot bemutató összeállításba az apuka ajándékdala, ha az emlékezetes produkció nem a kötet megjelenése után debütál.

A nagy roastkönyvnek köszönhetően egyébként megvalósul az egykori Rockválogatott Mindannyian mások vagyunk című dalának Irigy hónaljmirigy-paródiájában hallható vélekedés, miszerint Mindannyian sztárok vagyunk. Lévén, ha nyomdatechnikai szempontból nem is egy lapon, de kétségtelenül egy könyvben "emlegetik" a reggeli tévéműsorok meghatározó figuráit a pénztárosnővel, az esti televíziós (idő)jósokat a rendőrrel, a valóság-show figurákat és tehetségkutatók résztvevőit a tanítóval meg a tudatos szülővel, a reklámsztárokat, valamint a Kenó-sorsolás aktivistáit a nagyszülőkkel, a mindigfiatalokkal, a szomszédokkal, gazdikkal, no és persze a városi és vidéki emberekkel. Mivel minden stand-up comedy-snek maga felé is hajlik a keze, pláne azoknak, akik könyvet is írnak, kapja az ívet a humorista, az úszóírónő, a börtönceleb, a botránykönyv-szerző és természetesen az olvasó is.
A kötetet egyébként bátran lehet társaságban és tömegközlekedési eszközön is olvasni, legfeljebb hangos felnevetéskor mentség gyanánt érdemes felemelni és körbehordozni a borítót. Meg fogják érteni.

Balajti Péter

2013. 12. 11. 17:38