A pánsípos fiú azonnal szerelmes lett a hosszú fekete hajú, mogyoróbarna szemű hölgybe és onnantól kezdve másra sem tudott gondolni, csak rá. Hosszú hódításba kezdett, hogy elnyerje a lány szívét, kezdetben sikertelenül. Minden nap, amikor a tengerpart felé ment, egy virágokkal teli rét mellett haladt el. Egy hirtelen elhatározástól vezérelve a színpompás növényekből hatalmas csokrot állított össze álmai hercegnője számára. A gesztus célba talált és a szerelem végül viszonzást nyert. „Teljesen elrabolta szívemet az a csodálatos lány, a gyomrom görcsbe rándult, ha rá gondoltam és már alig vártam a következő napot, hogy láthassam ” – emlékezett vissza a Milán. Aztán a nagy szerelem hirtelen mesebeli, ám szomorú fordulatot vett. Egy nap a lány igen befolyásos embernek számító édesapja meglátta a turbékoló fiatalokat és nagy haragra gerjedt. Számára elképzelhetetlen volt, hogy gyermeke egy magas beosztású honfitársa helyett egy idegen fiúval tartson kapcsolatot. Rövid úton véget vetett a bimbózó románcnak és eltiltotta a fiatalokat egymástól. „A szívem majdnem megszakadt, nem értettem ezt az egészet, ráadásul időm sem volt a helyzet megoldására, hiszen a barátaim már a hazaútra készülődtek.”

Milán nem bírt belenyugodni a csalódásba, nem követte az ismerősöket vissza Magyarországra. Még hosszú ideig a tengerparton maradt, ahol a kikötőben vállalt apró munkákat, segített a halászoknak és a piacosoknak. Nagyon kevés pénz ütötte a markát, de legalább néha láthatta a szívének oly kedves hölgyet. Persze csak lopva, távolról leshette meg a lányt, soha sem szűnő bánatát pedig pánsípjának lágy hangjával fejezte ki a magányos órákban. Milán most megjelenő lemeze ennek a szerelemnek állít emléket.

Jónap Tamás

2002. 07. 18.