Néhány éve még csak londoni technós körökben lehetett hallani róluk, de ma már ott tartanak, hogy még a Billboard magazin is foglalkozott velük. A lemezkiadójuk szerint jövőzenét játszanak,bár ez kicsit erőltetett okoskodás, egyszerűen csak elektronikus tánczenében nyomulnak. Nem szeretik, ha beskatulyázzák őket (miért, ki szereti?..). Szóval Layo Paskinról és Matthew Bushwackáról van szó. Ezutóbbi használja a Mr. B. Wacka, vagy a Matthew B. nevet is, illetőleg a szimpla Bushwackát felkiáltójellel (de minek...). Bushwackát, aki a Ratpack nevű, rave zenére szakosodott DJ-kollektíva tagjaként kezdte zenei pályafutását, az underground DJ-ként és egyben remixelőként is ténykedő Mr.C hívta hangmérnök-gyakornokként londoni stúdiójába dolgozni. Ott aztán olyan jövőzenére „kattant" emberekkel dolgozhatott együtt, mint Derrick Carter, Stacey Pullen és Juan Atkins. Bushwacka (a képen) mára befutott ember lett, bár egyszerre alkalmazott és két kis kiadó vezetője (Plank és Oblong), amelyek címkéje alatt is kotyvasztott zenéket Plantastic és Makesome Breaksome fantázianéven. ‘93-ban találkozott Mr. C révén Layo Paskinnal, aki ekkoriban partikat szervezett London környékén és Mr.C-vel egy új éjszakai klub létrehozásán fáradozott. Sikerrel, hiszen a The End még díjat is nyert. A találkozás maradandó nyoma pedig a „Split Personality" c. korong lett, ami az End Recordingsnál jelent meg. Ma ők a The End nevű klub rezidens lemezkoptatói és igyekeznek az általuk legjobbnak érzett house, techno, drum’n’bass, acid vagy éppen breakbeat zenékkel megismertetni a közönséget. Kritikai sikert ért el „Low Life" című albumuk. A „Traffic Jam" és a „Bus Stop"című számaikba a Neten is belehallgathatunk.

2002. 08. 29.