Már 18:30-kor föllelhetőek voltak az Insane által szervezett koncertre igyekvő ifjúság képviselői a környéken. Amit érdekességként jegyeznék meg, hogy láthatóan sokkal több lány volt jelen az egész este alatt, az ellenkező nem legnagyobb örömére. Este 7 óra tájban pedig megnyitotta kapuit a metal friss generációinak már évek óta otthont adó Jókai.

A Shamrok kis csúszással nyitotta a sort, fiatal csapatról lévén szó talán túlzott szakbarbárság lenne ezt a szemükre vetni. Az 5 fős formáció bebizonyította, hogy az utánpótlás remek irányban halad, és reményeink szerint hamarosan még többet is hallhatunk felőlük. Amit viszont nem véltem jó ötletnek, hogy az énekes srác a közönségnek háttal állva, a nézőtéren dalolt.

Közvetlenül a Shamrok előadása után, a következő fellépő csapatból (Watch My Dying) még csak egyetlen énekes (Veres Gábor) árválkodott a bejáratnál. A zenekar vidékről érkezett, és sajnos a pesti dugók hátráltatták őket a pontos megérkezésben. Veres művészúron egy kicsit elcsodálkoztam: a fellépés előtt egy jámbor, kissé félénk ember benyomását keltette bennem, majd felállt a színpadra és tátott szájjal néztem, ahogy fel-alá járkál, pörgeti méteres haját a levegőben (ezt a mutatványt egyébként a zenekar többi tagja is bemutatta, és szerintem még mindig rendkívül látványos elemként hat, ha egyszerre 4 hajzuhatag forog a színpadon), és komor hangjával adja át magát a koncert hevének. Igazán remek fellépés volt, a trash metal kedvelőinek szívét egészen biztos megdobogtatta a produkció. Eszenyi Imre basszgitáros a fiatal korosztály jelentős számbeli fölényére pedig a zenekar mondhatni mottójával reagált: „A fiatalság inkább járjon ilyen koncertekre, mint diszkóba”. A csapat 2. EP-je, Húsmágnes címmel az ősz folyamán fog kigördülni a lemezgyárak kapuin.

20 óra magasságában pedig a Hybrid kezdett bele a közönség tartós levegőben tartásába. A formációról tudni kell, hogy tavasszal 1. helyen végeztek a Magneoton nu metal tehetségkutató versenyen, és bár nagyjából fél éve robbantak be a köztudatba, de ennek ellenére tapasztalt zenészek alkotják a csapatot. A fellépés alatt erős Korn hatást éreztem a számokon, de örömmel vettem tudomásul, hogy az ének terén egy kicsivel jobban előtérbe került a dallam, a hörgés rovására. Leszámítva az apróbb technikai problémákat (lásd mikrofon), mindenkinek tetszett a fellépés, így bátran tanácsolhatom az olvasóknak: érdemes lesz a továbbiakban is figyelemmel követni a zenekart, például az ősz folyamán a Tankcsapda előzenekaraként. Decembertől kapható a lemezboltokban az együttes Counting című kislemeze.

9 óra tájban pedig maguk a főszervezők léptek a pódiumra a közönség legnagyobb örömére. Az Insane hű maradt régi nagy híréhez: hatalmas zúzás vette kezdetét a színpad előtt, egyes emberek többet tartózkodtak a levegőben, mint magán a parketten. Egyaránt hallhattunk dalokat a nemrég megjelent Searching For Thoughts című albumról, de fiúk újabb nótákkal is megmozgatták a lelkes közönséget. Ami igazán tetszett a fellépésben, hogy nem találkozhattunk felesleges sztár klisékkel, bárki, aki vette a bátorságot, felállhatott a színpadra pár másodperc erejéig, hogy utána újból az ugráló tömegbe vethesse magát. A családias, baráti hangulat és a kifogástalan zenei játék tette feledhetetlenné az Insane pénteki koncertjét. Az ősz folyamán a csapatot láthatjuk a zenei csatornákon a ’Play’ című szám videóklipjének keretében, illetve várható egy kislemez is a hideg estékre, a számtalan fellépésről nem is beszélve.

Kicsit elfáradt a közönség a 10 órakor kezdődött Gibberish koncertjére. Nem gond, így legalább jobban szemrevételezhettük ennek a régi-új formációnak, első fellépését. A didzseridu-val megspékelt produkció igazán ígéretesnek tűnt számomra: a nu metal semmiképpen sem kommersz, hanem sokkal inkább modernebb válfaját képviselő együttes a zenén túlmenő színpadi teljesítményével, és lelkes, illetve őszinte játékával szerintem sokakban pozitív élményként marad meg. Személy szerint örömmel vettem, hogy végre egy hölgy is képviselteti magát a női nem részéről a fellépők között, bár néha talán egy kicsit elszámította magát a művésznő a magasabb hangok terén, de ettől függetlenül módfelett hiteles produkciójával jelezte, hogy a szebbik nem is kedveli ezt a stílust.

Simon Péter

2002. 09. 21.