A világ jazz-zenészként ismerte meg, noha jazzt soha nem tanult. Kizárólag klasszikus zenei tanulmányokat végzett, előbb a konzervatóriumon majd a Zeneakadémián. Híres nagybőgős család sarjaként természetesen már kisgyerekként elhatározta, hogy apja, nagyapja nyomdokaiba lép. 1969-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd tanárként helyezkedett el. Ekkor már hat éve ad klasszikus és jazz koncerteket, vendéglátózásból tartja el magát. Önmagát nem vallja jazz-zenésznek, inkább művész-tanárnak, aki mellesleg jazzt is játszik. Sőt, otthon van mindenféle zenei stílusban, a barokktól a free jazzig. Saját együtteseivel, melyekben generációjának legnagyobb nevei szerepeltek, először 24 évesen keltett nemzetközi feltűnést, amikor a prágai majd a Montreaux-i fesztiválokon aratott óriási sikereket (elnyerte például az „Európa szólistája” címet). Mindezt az akkori Magyarországról érkezve, ráadásul Pege Aladár saját bevallása szerint soha nem gyakorolt jazzt (mert szerinte a rögtönzésre nem lehet készülni), csak klasszikus zenei műveket. Azokat viszont, voltak olyan évek, hogy minden nap hat órán át. Számára természetes, hogy hegedűdarabokat játszik hangszerén, és ehhez teljesen új pizzicato-technikát, ujjrendet, fekvésváltásokat dolgozott ki. Hatalmas klasszikus zenei műveltségének köszönhette, hogy a legnagyobb külföldi virtuózok előtt emlegessék nevét, mint a világ legjobb bőgőséét.
Megszámlálhatatlan hazai és nemzetközi sikere után Pege Aladár fellépései hatvanon túl ma is ifjakat megszégyenítően energikusak. A színpadon szinte sugárzik, teljes odaadással, beleéléssel játszik, (bravúrosan basszusgitározik), jókedélye meghódítja a közönséget, és ahogy előadás közben, személyesen is közvetlen, barátságos és szerény ember.
Nagy tisztelettel köszöntjük a mestert életének 63. évében!
Még nagyon sok boldog születésnapot, Pege Aladár!!!

Laczkó Krisztián

2002. 10. 11.