A cívis város jó emlékezetű zenebarátai méltán érezhetnek némi nosztalgiát Binder Károly neve hallatán, hiszen a művész bő húszévi pályafutásának egyik kezdeti állomása volt az 1981-es Debreceni Jazz Napok. A magányos Binder –ahogyan emlegetni szokták– napjainkra már több hazai és nemzetközi díj birtokosaként Európa szerte elismert zongoraművész és zeneszerző, a magyar dzsessz- és kortárs zenei élet meghatározó alakja lett. Tizenhárom éve tanára és két éve vezetője a Gonda János által 1965-ben alapított, 1990 óta főiskolai szintre emelt dzsessztanszaknak. Külföldi dzsesszfesztiválok és mesterkurzusok gyakori meghívottja, saját kompozícióit nagy sikerű koncertjein mutatta be Kairótól Koppenhágáig. Ez idáig több mint harminc nagylemezen szerepelt.
Binder Károly muzsikájában egységet alkot a klasszikus zene, a népzene és a dzsessz, harmóniavilágára nagy hatással van a bartóki örökség. Alkotói tevékenysége során a zene széles birodalmából merítve törekszik az új zenei irányzatok, eltérő zenekultúrák és kompozíciós rendszerek ötvözésére. Preparált zongorára írt szerzeményeiben hangszere hangzásvilágának kibővítésével is kísérletezik, a hangok újfajta megszólaltatásával és elrendezésével indirekt módon hoz létre egzotikumot zenéjében. Ebből a koncepcióból kaphatott ízelítőt a debreceni közönség tavaly májusi koncertjén, melyen az érdeklődés –talán az elmaradt beharangozásnak köszönhetően– kínosan csekély volt. Remélhetően a minőségi zenére nyitott publikum ezúttal lelkesen kárpótolja majd a nagy formátumú művészt.

Laczkó Krisztián

2002. 11. 14.