Minden banda úgy fél órát játszhatott, így elég pörgős volt a műsor, de a zenekaroknak ez nem lehetett nagy öröm. Az est vendégzenekara a Zorall volt. Ének - Szasza, Barbaró - gitár, Hangya - bass. A nevek sokat elárulnak, de amit kaptunk az maga volt a feeling, a jókedv, és a nosztalgia is egyben. Klasszikus magyar dalok szövegeit ötvözték metal zenekarok alapjaira. Így volt például Sohase mond, Pantera alapra, Motörhead Uhrin Benedekkel, a Táncolj című disco sláger AC/DC-re, Zámbó Jimmy metalosítva. Az amúgy tinikből álló közönség is beindult már a Zorall-ra, és szükség is volt a hangulat fokozására. Ezután jöttek Strongék, és hosszas átszerelés után egy jó félórás showt tudtak csak játszani. A kicserélődött, főleg tizenévesekből álló közönségük már inkább a mediából ismeri őket, nem a múltjuk miatt, így ezek az élő bulik újabb kihívások a zenekarnak. A megszólalás profi volt (hála Max-nak) ütött rendesen. Csak az új lemezről nyomták a dalokat: Supersonic Shoes, Genie In My Mind, Aftermovie, Imaginary Adventures, Did You Miss Anything? - Layne Staley emlékére, Brainstorming. Utolsó előttiként még lejátszották Keith Caputo Honeycomb számát. Ez egy baromi jó kis dal, a Strong zenéjéhez meg különösen passzol, és jól is adták elő. Talán pont a nyersessége miatt jön be, nincs agyonpakolva különféle gépi effektekkel. Hair jellegzetes mozgása mellett, különösebb show nélkül döngették végig a srácok a nótákat. Úgy 23 óra magasságában ért véget a koncertjük, majd még három zenekar következett, akik igen nehéz helyzetben voltak. A lefáradt közönséget kellett ottmaradásra bírniuk. Aki a buli kedvéért ment ki az maradt, aki csak az ismertebb fellépők miatt, az hazajött. Így tettem én is. Jó kis este volt, és a kerek, ezer forintos beugró egy PeCsa koncertért, több mint mérsékelt árfekvésnek számított!

Gab

2003. 03. 21.