A kicsit korai, 18:00-ás kezdésnél még csak a fanatikusok voltak a helyszínen, és a hazai DJ-k bemelegítő set-jeit hallgatták. A nagyteremben éjfél előtt néhány perccel Tom Novy állhatott a lemezjátszók elé az immár nem kis közönség nagy örömére. A német DJ egyórás játéka után a Members of Mayday került a színpadra, és a már klasszikusnak számító Sonic Empire zenéjükkel csaltak mosolyt az emberek arcára és emlékeztettek arra, hogy bizony nem ma kezdek zenélni.

Utánuk a Mayday állandó szereplője Westbam játszotta a szokásos zenéjét, hajnali 2 körül pedig a japán Takkyu Ishino vette át a lemezjátszókat, és megmutatta, hogy hogyan is csinálják ezt ott keleten. Mr. X és Mr. Y (Westbam és Afrika) live actje talán nem illett volna Ishino és Marco Bailey közé, de Bailey, majd a német Chris Liebing remekül folytatta azt, amit a japán elkezdett.

A lassabb zenék kedvelői a Red Pulse teremben hallgathatták pl. a Flash Brothers live actjét vagy Moguai, Taucher esetleg Kühl szelektálását. Az éjféli órákban néhány set előtt 10 perces, misztikus táncbemutatók szakították meg az itt hallható progresszív zenéket. Talán ez volt az ok amiért a pirosba öltözött Red Pulse-os lányok szigorúan csak 18 éven felülieket engedtek be a terembe, ami én például nem értek, hiszen semmi olyat nem láttam, amit egy kiskorú Mayday látogató elől el kellet volna rejteni.

A VIVA Club Rotation teremben olyan lemezlovasok léptek fel mint az osztrák Felipe, a francia Tonio és Budai. Aki egy kis nyugira vágyott, az a Chill Out teremben megtalálhatta ezt egy kis breakbeat és az erre táncoló néhány ember társaságában. Bárpultból nem volt hiány és az is pozitív dolog volt, hogy harapnivalót is árusítottak az italok mellett.

A nagyteremben a rengeteg kivetítő, a Red Pulse Arenában a pult mögötti képernyők segítették az elmélyülést a zenében. A hangzás és a látványtechnika magas színvonala, a vízesés, a gyönyörű díszletek mind-mind azt sugallták, hogy nem minden nap van ilyen buli.

A rengeteg fellépő velejárója, hogy csak kevés DJ-nek adódott meg a lehetőség, hogy egy óránál többet játsszon, és bemutassa a saját zenei világát. Mindent összevetve, aki kicsit is szereti a keményebb 4/4-es elektronikus zenéket, az biztosan jól érezte magát, és 2004-ben is eljön a Mayday-re.

Simon Péter

2003. 04. 06.