Előzenekar híján, este fél 9kor fényárban és füstfelhőben színpadra lépett a legutóbb a Szigeten látott formáció. A felállás természetesen nem változott az évek során, és egyből belefogott a csapat harmadik stúdió albumának promotálásába. Az első számoknál még lelkes közönség heves lendület5e később alábbhagyott, mivel viszonylag kevesen ismerték az új dalokat.

Az új szerzemények a jól bevált receptre építenek: energikus, dallamos és gyors tempók, nehéz mellette ülve maradni. A gitártémák jobban kidolgozottak és a zene sokkal változatosabb, színesebb lett az elmúlt korszakokhoz képest. A repertoárban hallhattunk egy-két régebbi slágert is.

Rendkívül zavart a biztonsági őrök élő falként való tornyosulása a rajongók hada előtt, mivel négy keményebb kötésű fiatalember a túlzott biztonság jegyében a közönséggel szemben egy emelvényen foglalt helyet, figyelve, hogy ki és mikor kezdeményez kisebb fajta ugrálást, esetleg isten adja body surfing-et. Akik pedig vették a bátorságot, és fentebb felsorolt tevékenységekbe fogtak, annak azonnal és határozottan elvették tőle a kedvét a „tornyok”.

Jellegtelennek találtam a koncertet, a Guano hozta szokásosat, de egy hajszálnyival se többet. A közönség jól érezte magát, de általában hűvös és visszafogott volt. A ruhatár és a büfé legalább gyorsan és kiforrottan működött. Tipikusan olyan koncert volt, amiért nem fizettem volna közel 5000 HUF-t.

Simon Péter

2003. 04. 13.