Az est programja a thrash metalra volt kihegyezve, ami a Nagyszínpadon kezdődött, és valahol a Hammer World sátorban ért véget hajnaltájt. Az H-Blockx és a Tankcsapda átlagos bulit adtak, jó hangzással, itt-ott pontatlanságokkal. A kiírt idő szerinti kezdéssel lépett színpadra a Slayer! Egy vegyes stílusú fesztiválhoz mérten játszottak, egy húzós, de egy kicsit emészthetőbb bulit adva. Semmi show, leszámítva a 3x8 Marshall ládát a háttérben, csak színtiszta, precíz zúzás 85 percen keresztül, a legnagyobb klasszikus dalokkal. A végén a dobcucc leborult a színpadról, jelezve a buli végét, és hogy ezt most Dave Lombardo dühe váltotta-e ki, vagy így tervezték a befejezést, azt már nem tudjuk meg. A koncert végén tömött sorokban vonult át a nép a Hammer sátorhoz, ahol a műfaj szintén egyik nagy ásza, a Testament kezdett. Utánuk a soproni Moby Dick támadott, a sátorhoz szokott hangzáshoz képest meglepően jó dinamikával. A buli végére még a legedzettebbek is pihenésre kényszerültek. Ezzel párhuzamosan Kimnowak, Ladánybene, Paul Van Dyk, Queen Tribute, L'art Pour L'art Társulat és még tucatnyi más előadó programjai futottak, de sajnos két szem, fül, és láb birtokában nehéz volt ezen eseményeket is meglátogatni. A kiadós pihenés hiánya egyre inkább látszott a velem szemben jövőkön is, de nem volt idő szusszanásra, hiszen a záró nap még előttünk állt!
Folyt. köv...

Gab

2003. 08. 05.