A bemutató a Universal részéről egy sajátos bevezetővel ("...van itt valaki, aki a Sláger rádión nyerte ezt a lehetőséget? Mert őket megverném, ugyanis ők élőben is láthatták a párizsi lemezbemutató koncertet..."), majd következhetett a drasztikusan megvágott filmanyag (2 órából lett 1 óra).

Személy szerint NAGYON sajnálom, hogy Sting nem is alkalmazott élő dobost a kiadványon, illetve a DVD-n csak olyan szám volt, ahol maximum egy perkás zenész kísérte a zenekart nagyritkán. Sting az előző albumokhoz képest kevesebbet basszusgitározik, inkább a számítógép dominál. Természetesen az ének és a dalszövegek az igényességet és valódi tartalmat tükröznek, túl azon persze, hogy ilyen zenész nincs még egy a Földön.

A DVD-t nézve feltűnt, hogy Sting és csapata olyan nyugalommal, természetességgel és örömmel zenél, amelyre én most hirtelen csak nagyon kevés példát tudok fölhozni, vagy talán egyet se. Sting már nem mai „gyerek”, ettől függetlenül zenésztársai kivétel nélkül fiatal, de annál tehetségesebb muzsikusokból áll, akik magától értetődően áhítattal tekintenek a számok előtt, után és közben is a művészre.

Sting rajongóknak kötelező a DVD beszerzése is, a borsos ár pedig mit sem számít, ha hasonló pénzekért tucatjával vásárolhatjuk a rosszabbnál rosszabb filmeket is. Én a Sting DVD-re szavazok.

Simon Péter

2003. 10. 28.