A Csízbörger klipje a szokásos, szorosan vett meghatározások szerint nem a történetmesélős, „sztoris” klipek, közé tartozik, hanem sokkal inkább úgynevezett „dizájn-” vagy „imázs-klip”, ugyanakkor több is annál. A klip nem csupán a zenekart mutatja akcióközelben (játék közben), célja pedig nem kifejezetten a szokásos, szimpla imázsteremtés, hanem egy másfajta, izgalmas vizuális utazás a zenekarral, a zenekar körül, egy valós, egy félig valós és egy fiktív térben. Ahogyan a természetesen HS7-módra megcsavart érzelmes dal is a külső és a belső valóság között rezonál, a klip ugyancsak egyszerre mutatja a zenekart valós közegben, és vonatkoztat el a valóságtól úgy, hogy hazai klipekben ritkán látható, izgalmas vizuális trükkök segítségével keringhetünk egy, a filmkészítők által alkotott párhuzamos valóságban.

Az egyszerre szórakoztató és agytornáztató klip digitálisan effektezett képei nyomán eszünkbe juthat a Jackson Pollock- és Andy Warhol-féle pop-art, a Beatles hippis, Bors őrmesteres pszichedéliája, a 80-as évek Pirx pilótás minimál-sci-fi dizájnja és a képregények játékos világa, ugyanakkor láthatjuk az éjszakai Budapestet kifordítva, a Várat megduplázva, vagy éppen egy dobszerkót és néhány gitárt a levegőben pörögni. A kép kiszáll és gyalogol, a klip kiszáll és gyalogol, a Heaven Street Seven kiszáll és gyalogol, a néző kiszáll és gyalogol. Pop, de nagyon másképp’. Szállj ki és gyalogolj!

Jónap Tamás

2004. 03. 07.