Ebben az évben jönnek-mennek a szupersztárok/sztárzenekarok hazánkban, de valahogy még egyiknek sem sikerült igazi koncertélménnyel meglepni a magyar közönséget. A Kraftwerk végre kortalanul, show elemek nélkül egy felejthetetlen estét adott számunkra.

A négy most már nagypapa korban járó zenész, élükön a két alapítóval, Ralf Hütter-rel és Florian Schneider-rel érkezett hazánkba, hogy megmutassa honnan is indult el az elektronikus tánczene. Sokak számára egy igazi kult pillanat lehetett, hiszen ez a négyes teremtette meg mindazt, amit ma elektronikus vagy techno zenének nevezünk. A mai fiatalok sem csalódhattak, a zene önmagáért beszélt. Gondolom az eredeti dalok még azoknak is ismerősnek csenghettek, akik eddig csak névről ismerték az „Erőművet” vagy csak egy-két slágerről mint a Das Modell.

A négyes továbbra is gépies, robotos előadásával sorakoztatta fel a régi örökzöldeken keresztül az aktuális régi-új slágerét, a Tour de France-t. A dalok kiválóan összedolgozva, mint egy áramló zenefolyam kerültek lejátszásra. A koncert a Mensch Maschine-nal indult, mely egy korai Kraftwerk-blokkot indított el köztük az Expo 2000-el . Majd egy korai nyolcvanas évek fémjelző rész követte mindezt, a Computer World és az Electric Café dalaival. Felcsendültek az Autobahn , a Vitamin vagy a Radioactivity dallamai. A zárás már a jelent idézte a Tour de France-al. A techno-nagypapák egyesével hagyták el a színpadot, utolsóként az egyedüli szövegelő, Ralf Hütter.

Ezúttal elmaradt minden, amit show-elemnek nevezhetünk, csak négy figura állt az óriás kivetítő előtt, a szokásos egyen-fekete öltönyben. Gépies, szinte arcrezzenéstelen jelenlétük még jobban fokozta a zenei hatást. Itt bizony a számítógépek uralkodnak, nem kell semmi más, csak négy „gép” és lám jön a zene. A korai 70-es években szinte elképzelhetetlennek tűnt mindaz, amit most már mindenki ért, a számítógép nyelvezetén, de kortól és a fejlődéstől eltekintve a produkció még mindig ugyanazt a hatást képes volt kiváltani. A háttérben futó képek tökéletes kombinációja egészítette ki mindazt, amit a „gépek” produkáltak.

Érdekes volt látni, ahogy több generáció - az ősz nagypapáktól a fiatal tinédzser korosztályon át - távozott az Aréna épületéből. Most végre nem a panasz hallatszódott ki a hazafelé baktatók szavaiból, hanem az élmény, amit úgy látszik egy öregfiú bandának jobban sikerült kiváltania, mint a mai huszonéves menő-manó szupersztároknak. Örülök, hogy ott lehettem.

fkriszta

2004. 05. 30.