A múlt évi akusztikus Andante-turné után izgatottan vártuk, hogy végre egy csörömpölős rock koncerten bulizhassunk Ákos dalaira. A koncertet a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg. Egyrészt mert Ákos legutolsó stúdióalbumát, - mely közel másfél éve jelent meg - az Új törvény című korong dalait még eddig nagyszabású koncerten nem hallgathattuk meg. Másrészt mert olyan exkluzív sztárvendégeket ígért a koncertre, mint korábbi Bonanza Banzai-os zenekari társai, Hauber Zsolt és Menczel Gábor, hiszen ebben az évben ünnepelte a csapat feloszlásának tizedik évfordulóját.

A zord időjárási viszonyok ellenére a Kisstadion színültig megtelt a koncertkezdésre. Nagy szó ez manapság, amikor csak félházas, negyedházas bulikat képesek világsztárok adni hazánkban, míg egy olyan hazai rockzenész koncertjére, mint Ákos pedig teltháznyi, 16 ezer ember kíváncsi, ha esik, ha fúj. Mindezt a benyomásunkat utólag is igazolta a Magyar Koncertszervezők Szövetségének elnöke közleménye, mely szerint a Kisstadionban adott Ákos-koncert az elmúlt három év leglátogatottabb belépőjegyes koncertje volt Magyarországon, ideértve a magyar és külföldi előadók koncertjeit is. Ákos több nézőt vonzott, mint a Limp Bizkit, Pink és Peter Gabriel együttvéve.

A Kisstadionba beérkezőket egy gigantikus színpadkép fogadta. Eddig is híres volt Ákos a látványos keretekről, de ezúttal sem csalódhattunk. Állítólag a 38 méter széles és 16 méter magas színpadot öt napon át építették a szakemberek. Ezúttal nemcsak egy nagyszínpad tárult elénk, hanem egy kifutóval összekötött kisszínpad is, aminek később láttuk meg értelmét.

A nagykoncert némi csúszással este 9 óra magasságában a Szent Mihály imával vette kezdetét, pontosabban „A kezdet előtt”-i kezdetét. Ákos és zenekara azonnal belecsapott a húrokba, kicsit sem kímélve dobhártyáinkat, az Új törvény album zúzósabb dalait előadva. Mindezt a nagy slágereken kívül mint az Indiántánc vagy az Ikon olyan régjátszott számok dobták fel, mint a ’95-ös Indiántánc album dala, a Minden egyszerű dalban vagy az Andante-koncertekről kimaradt ballada, a Dúdolni halkan. A buli felénél pedig eljött az a nagy pillanat, amit rengeteg ember immár tíz éve várt, hogy újból együtt láthassa a ’90-es évek legsikeresebb szinti-popcsapatát, a Bonanza Banzait. Sokan valószínűleg csak ezért érkeztek, hallva a kezdeti bekiabálásokból, de azoknak is nagy élmény lehetett, akiknek már nem volt módjuk a triót együtt látni. Mindenképp meglepő volt, ahogy a régi két tag, Hauber Zsolt és Menczel Gábor nem a nagyszínpadon tűnt fel, hanem egy, a küzdőtér közepén felállított kisszínpadon kezdett bele az Induljon a banzáj! ősrégi Bonanza-klasszikusba. Majd a nagyszínpadon folytatták a Bonanza-blokkot az Elmondatott és a Valami véget ért számokkal. A közönség láthatóan nehezen engedte le a fiúkat a színpadról a három BB-dal után, de be kellett tudniuk ezzel a pár számmal is, hiszen a koncert utolsó harmada eztán következett, ahol már újból Ákosé volt a főszerep. Pár keményebb rockdal után pedig a koncert másik vendégcsapata, a jubileumi koncertekről megismert tíz fős vonóskar, az Andante Strings társult Ákos és zenekara mellé. A koncert a lágyabb hangvétel után egy zúzósabb véggel zárult, ahol még utoljára kibulizhatta magát a közönség. Tömény két óra élménnyel gazdagodhattunk. Meg azzal a tudattal, hogy akinek ez még nem volt elég, az a nyári-őszi turnén repetázhat még.

Fotó: Tyukodi László/FalconMedia

fkriszta

2004. 06. 08.