A pénteki nap „statikus nyújtása” (bemelegítése) gyanánt a Chilzim Entertainment fellépésével kezdtem a sort. A német-magyar rap formáció a Talentum színpadot vette birtokába egy óra erejéig, legnagyobb örömömre a szokásos kezdőzenekaroknak kijáró 5 fős rajongó táborhoz képest egész komoly tömeg jött össze a színpad előtt – már amennyire ezt az amúgy kicsire szabott Talentum megengedi. A pörgős ritmusok, az igazságot folyamatosan kinyilvánító szövegek, és a 4 MC teljesítménye jóval felülmúlta elképzeléseimet. Természetesen van mit még tanulni a szakma nagyjaitól, de a csapat elindult a helyes úton.

Egyszer életem során már muszáj volt végighallgatnom egy Sziámi koncertet, mivel évek óta talányként riogatott éjszakánként a „hogy kerültök ti ide” kérdés réme. Természetesen nem mehetünk el Müller Péter, a Sziget szervezésében betöltött kiemelkedő szerepe mellett, de ez véleményem szerint ez még nem ok arra, hogy a Sziámi szinte egyedüli zenekarként két alkalommal is fellépjen a Fesztiválon, és a Nagyszínpadra áhítozó, és oda sokkal inkább megfelelőbb formációk végre lehetőséget kaphatnának a megmérettetésre. Müller Péternek – akinek sajnos énekhangja még nyomokban sincs - ugyanis zseniális dalszövegei vannak, a csapatnak valóban van mondanivalója, pusztán kérdés, hogy ezek mennyire aktuálisak. A Sziámi egyébként közelebb hozza az embereket, mint amikor egy közös „ellenség” lép föl a színen, így kovácsolva egységet a tömegből. A helyszínen lévő emberektől már évek óta csak azt lehet hallani, hogy ennyi rajongó miatt érdemesebb lenne a Bahia színpadot választani (megtörtént) vagy egy minimális önkritikát gyakorolni (még várunk rá).

A Fun Lovin’ Criminals-ban egyszerűen nem lehet csalódni. A New Yorkban élő formáció idén már másodjára lépett színpadra kis hazánkban, és szemmel láthatóan a magas fokú érdeklődés következtében nem utoljára láttuk őket. Sajnáltam, hogy a koncert elején rögtön egyik nagy kedvencemmel a Loco-val nyitottak, de ez legyen a legnagyobb hiányosság ezen az estén. Könnyedén, némi improvizációval fűszerezve küldték a dalokat, a közönség pedig szemmel láthatóan élvezte a belevaló produkciót.

Legnagyobb bánatomra Roni Size live set-jére egész egyszerűen nem lehetett beférni, a fülledt meleg és az egyre csak növekvő tömeg elriasztott az önfeledt pörgéstől. A Wan2 színpad idei programja különösen erősre sikeredett, talán a maga nemében csak a Hammer vetekszik vele. Ha jövőre is sikerül tartani a színvonalat, érdemes lesz egy nagyobb sátrat felállítani, bár erre még nem volt példa. Hasonló tömegnyomor alakult ki a Globe Party helyszínén is, ahová csak kisebb csoportokban engedték be az embereket egy idő után, mivel Grooverider, a drum and bass nagy öregje, tette tiszteletét ebben a sátorban.

Az időjárás továbbra is kedvező, bár egy kiadós esőre már sokan áhítozunk. A büfék árlistái kissé felborultak, több helyen a 300 Ft üdítőt 220 Ft-nak értelmezik, pedig Pepsi már jó előre kinyomtatta a hivatalos árszabást. Ennek az apró gubancnak természetesen a látogatók módfelett örülnek.

Simon Péter

2004. 08. 09.