A Hammer színpadon betegség miatt elmaradt a Saxon koncert, így a hétfői program a magyar klasszikus rock/heavy metal jegyében telt, mindenféle különlegesség nélkül. Az anyaba..ó Cool Head Clan, Molics Zsolttal az élen, mindig tüzes hangulatú koncerteket csinál, és Zsolti rendszeresen kihasználja nem éppen mérsékelt térfogati adottságait is. Dirty Dance, Pokolgép, P.Box, Akela, Stress... mindegyik név ismert, és elismert, de ma már nem kifejezetten tartoznak húzó nevek közé, de tisztességes bulikat nyomtak le, a már ismertetett körülmények között.

Az est kiemelkedő koncertje a Táncdalfesztivál sátorban fellépő Queen emlékzenekaré volt. Habár a hangzás nem volt épp a topon, és ez a zenekarra is rányomta rossz hatását, de játékuk így is kíváló volt, a hangulat meg minden negatívumot félresöpört. Mondhatni Queen koncerten éreztem magam, a közönség ének ereje sokszor elnyomta a színpadi vokalistákat, és ez a feeling - mégha nem is Queen tagok által testesült meg bennem - feledhetetlen élményt szerzett.

Aznap még a Back II Black-et néztem meg, akik nagyon jók élőben, mind játékot, mind megszólalást illetően. A zenekar keményen kitett magáért a hőség ellenére. Szeretem az olyan koncerteket, aminek van koreográfiája, és a végén rendesen elbúcsúzik a zenekar, meghajolnak, netán még be is mutatják a tagokat. A B2B ebben is kedvemben járt.

A Hócipő sátor sajnos távol esett rendszeres körútjaimtól, pedig ott is minden nap el lehetett volna hosszasan időzni. Galla Miklós, L'art Pour L'art Társulat, Nagy Bandó, Éles István műsorai élmény számba mentek, de mivel ezek nem kifejezetten zenei témájú előadások, pláne nem rock :) ezért ezek beszámolóját meghagyom más újságok hasábjainak.

Az idei Sziget belépő ugyan drágult, de a vendéglátói egységek árai nem emelkedtek. Még szerencse, hiszen a 150Ft-os kristályvíz, 30Ft/dl áron még így is horrorisztikusnak mondható. A jó idő miatt pedig bőven volt szükség folyadékra. A szervezők összetehetik két kezüket az időjárás miatt. Eredmény: minden idők leglátogatottabb Sziget Fesztiválja a 2004-es. Az idei sorozattal mondhatni futószalag-üzembe került a Sziget. Minden színpad, büfés a megszokott helyén volt, nem volt szükségem térképre, vagyis kialakult az a városkép, amit valószínűleg évről évre ugyanígy felépítenek majd. Nem csoda, hiszen ami jól működik, azon nem kell sokat változtatni, de évről-évre mégis meg kell nézni!

Gab

2004. 08. 12.