Kétségtelenül a Belga tudhatja magáénak a közönség soraiban kiváltott legtekintélyesebb ellenszenvet, vagy épp imádatot, provokatív szövegeikkel, obszcén beszólásaikkal és amúgy is minden pillanatban infantilis, idétlen, nagyzoló magatartásukkal. Az első jól sikerült albumot, egy valamival harmatosabb slágermentes összeállítás követte, azonban kárpótoljon mindenkit a lassan szállóigeként spontán repkedő “Az a baaaaj…” kezdetű mondatok és a “…(akármilyen szöveg) KÍÍÍRÁLY!” zárás szinte rituálisan visszatérő motívumsora, amit esténkét barátaink körében tapasztalhatunk meg.

Ha esetleg valaki eddig nem tudta volna, egy tag (valami fenemód bosszantó okra hivatkozva) ki is lépett a korai Belgából, azonban ez cseppet sem gyöngített az amúgy diadaltól egyre erősebb csapat önbecsülésén, és igazából én sem értem miért nem énekli a tömeg a srácokkal az új szövegeket (talán kevésbé felhasználóbarát?). A buli mindenesetre így is fergeteges lesz, sok multikulti ember, akik polgárpukkasztó vágyaikat sok más multikulti ember között, felhevült hangulató légkörben szeretnék kiélni. Várunk szerettel mindenki!

Ferenczi Attila

2004. 09. 16.