A tömör és lényegretörő „Ennyi” címet viselő album felvételei többnyire illegálisan, a zenekar tudomása és így beleegyezése nélkül készültek - egy dörzsölt társulat tagjainak (Bálint Csaba és Kozák Zoltán) jóvoltából, akik néhány hónapja ajánlották fel több évet felölelő, katalogizált gyűjteményüket a zenekarnak. A Nyers aktív munkásságának lezárása könnycsepp fakasztó, de marketinges szempontból megfelelő alkalmat szolgáltatott egy ilyen lemez megjelentetéséhez.

A hangelvételek vagy a keverőből, vagy térmikrofonnal készültek, így néhol esetleg torzak, vagy aránytalanok, a zenei és keverési hibákat nem lehetett és persze nem is állt szándékunkban kijavítani. Ennek ellenére az előzetes jelzések szerint sikerült élvezhető, hallgatható verziót varázsolni minden dalból.

A válogatás során kb. 45-50 koncertfelvételt hallgattak meg 1995-től 2004-ig. A felvételek közül azonban csak az 1999 után készültek között voltak olyanok, melyeket utolóagos masteringeléssel csiszolgatni lehetett.

A hangulat felidézéséhez elengedhetetlen így a Nyers zenekarra jellemző Czutor Zoli féle dalok közötti konferálásokok is lemezre kerültek, sőt ezek valójában ugyanolyan jelentőséggel bírnak a válogatáson, mint maguk a zeneszámok. A helyszínek változatosak: a zsúfolt, füstös kluboktól a legnagyobb fesztiválokig, vidéktől a fővárosig, a lehető legtöbb helyről igyekeztek egy-egy dalt beszorítani a végleges verzióba. A vokálos lányok és vendégzenészek sorából is igyekeztünk mindenkit szerepeltetni a válogatásalbumon.

A borítón a dalok címe után természetesen szerepel a koncertek helye és időpontja is, amelyen a hangfelvétel rögzítésre került. Rengeteg bemutatásra érdemes előadás, felkonf, közönségreakció nem fért rá az albumra. 38 dal átlagosan 4-5 használható verziójából és számtalan konferálásból választottuk ki a végleges 18 számot és az átkötő szövegeket.

Idén még több helyszínen megjelenik élőben a Nyers az illendő búcsú és a szűcsipari munkák elvégzésének szándékával (utolsó bőr, ilyesmi), így a nyár összes ideillő fesztiválján megragadják a búcsúzás lehetőségét.

Ferenczi Attila

2005. 03. 27.