Az összesereglő utca népe döbbent arccal méregeti a ronccsá tört autókat, találgatják vajon ki lehetett a hibás. Ám egyben mindenki egyetért: Csoda, hogy megúszták! Aztán jön a jobbkéz szabály értelmezése, hogy kinek is kellett volna a másikra figyelnie. Mindeközben a mentő két szerencsés –ilyenkor mondani szokás: ujjászületett- utassal vág át a városon az Országos Baleseti Intézetbe tartva.

„A Fonogram díjátadójára indultunk a barátnőmmel. Éppen kifordultam az utcából és ekkor balról hatalmas lendülettel vágódott belénk egy autó. Lökésétől a barátnőm háza előtti fába csapódtunk. Durrantak a légzsákok, amik mindkettőnket az ülésekbe paszíroztak.” – vallja jegyzőkönyvbe az eljáró tisztnek a még mindig kissé kábult Bartók Krisztián.

A telefonok folyamatosan csörögnek, tűzként terjed a hír. A család és a média tagjai aggódva érdeklődnek. A történet gyorsan kibontakozik. Az autót vezető vétlen énekesbe -még nem tudni mennyivel- belezúgott a jobbkéz szabályt és talán a sebességhatárt be nem tartó autós. Az Országos Baleseti Intézet munkatársai szerint ez az éjszaka nyugodtnak mondható, hiszen jelenleg „csak” 4-5 egymást váltó és sérülteket folyamatosan hozó mentő áll a bejáratnál. A betegfelvevő nővérek ablaka előtt sor kígyózik. Reméljük a legjobbakat!

Jónap Tamás

2005. 05. 05.