A biológia megdönthetetlen bizonyítékai ellenére úgy tűnik szigetünk egyes lakóinak evolúciójában a két lábra állás és kiegyenesedés lépése elmaradt, de mindenesetre az őrültebbnél őrültebb megnyilvánulások sora néha komolyan erre enged következtetni. Persze a darwini hajtóerőnek ellenszegülni képtelen vállalkozás, de sokan mégis megpróbálják, s tapasztalataink alapján -kihasználva az emberei kreativitást- kicselezni mindenképp ki lehet. Ha pedig az egység ezt követeli, ennek a metamorfózisnak a Sziget Fesztivál ideje alatt kell bekövetkeznie.

Bármerre járunk, mintha idegen bolygón közlekednénk. Színpompás, önmagukból kivetkőzött lények szálingóznak mindenfele, életciklusukat csak a zene határozza meg. A minap szerencsénk volt a rengeteg koncert mellett elvetődni az Afrika-faluba ahol majmok módjára huhogó, benszülött-táncot járó emberszabásúakkal találkoztunk, míg a karaoke színpadon skótszoknyás fesztiválozók tették próbára kissé igénybevett hangszálaikat. A lényeg minden esetben a figyelemfelkeltés, legyen az eszköz a hajra kent hajólakk, egy kis csillámpor a szemhéjon, egy provokatív Che-Guevara-s póló, feketére festett köröm, tépett harisnya, neonzöld miniszoknya – a cél minden esetben ugyanaz, s az eszköz szentesítését a hangulat vállalja magára. Ezernyi hibájával együtt, ez a Sziget legnagyobb, talán egyetlen szépsége.

A tegnapi koncerteket alig érdemes ecsetelni. Franz Ferdinand és a Kispál, szólóikkal óriásit alakítottak. Bár kétségtelen a háttérben több dolog történik (főként anyagi persze, de sokan panaszkodnak az újságírók és a közönség felé a tisztelet hiánya felől) ami logikusan visszafogná az embereket, azonban ennek ellenére a Sziget-hangulat a tetőfokára hágott. No comment, beszéljenek a képek.

Ferenczi Attila

2005. 08. 15.