A kitörő ovációba az aréna minden pontjában beleremegett, a vakító fényáradat és a tűzijáték fellobanásával koncertet végigkísérő vibráló légkör hangulata a tetőfokára ért. A csupán néhány másodpercig tartó örömünnep középpontjában egy mindössze 21 éves vajdasági lány élte meg sorsának döntő pillanatát. De hogyan is kezdődött az egész?

A Döntő a lassan megszokottá váló helyszínen, a Budapest Sportarénában került megrendezésre. A 13.000 férőhelyes arénát közel színültig megtöltötte a rajongók hada. A szervezők kitettek magukért – a 3 színpad mellett (ahol a döntősökből alakult rögtönzött zenekarok is helyet kaptak) egy 30 fős táncos brigád, 3 kivetítő és 80 négyzetméter ledfal felelt a megasztár-retro-stílus jegyében megálmodott lenyűgöző vizuális összhangért.

A 4 órás maratoni koncert során mindhárom széria döntőseivel találkozhattunk, ráadásul a helyszínen a szünetekben - ezt a tévénézők nagy sajnálatukra nem láthatták – közülük többen saját produkcióval álltak színpadra, így újra hallhattuk Póka Angéla rockabilly-jét, láthattuk vetkőzni Puskás Petit, Varga Istvánt Michael Jackson-t, Szabó Esztit pedig szívbemarkoló soul-t énekelni.

A műsor szerkezete a tavalyi Palcsó-Caramell párbajhoz hasonló volt, a szóló-dalok mellett egymásnak is választott dalt Varga Ferenc és Rúzsa Magdolna (míg előbbi Joe Cocker-Summer int he City, utóbbi Aerosmith-Road Runner című dalt énekelhette), sor került a „dalpárbaj”-ra (Máté Péter: Most élsz – Éry Balázs zongorakíséretével) és hallhattunk duettet (Tina Turner-It Takes Two) is. A műsor egyik legizgalmasabb felvonása volt, mikor Magdi egy Torres Dani által komponált - a Fegyverem az Adrenalin című - számot adott elő. Dani a szövegírásról röviden úgy nyilatkozott „Nem csipázom, ha egy dal nem szól semmiről, úgyhogy ez igenis szól valamiről”. Varga Feri mentorául Gáspár Lacit és a Szívemmel Láss című nótát kapta.

Ha őszinték szeretnénk lenni, zsűri záró-értékelése előtt, a Tilla hatására a közönségtől kiharcolt hátborzongató ovációból már a koncert elején világossá vált, hogy ez a meccs végeredménye bizony a kezdetektől el volt döntve, a többség már napokkal korábban tudta kit kíván megválasztani az Év Hangjának. Varga Ferencet azonban az elmúlt hetekben őt ért kritikák sem ingatták meg – erőteljes tiszta hangja ezúttal sem hagyta cserben.

Mindkét győztes emberfeletti kitartásának köszönhette eredményét. Mindketten mertek nagyot álmodni, s a torkukból kifakadó energia eljuttatta őket Magyarország legnagyobb színpadára. A Döntőt követő sajtótájékoztatón felmerült a kérdés: „Hogyan bírták ki az egész Megasztárt sírás nélül?!”. A válasz egyszerű és mindkét fél részéről egybehangzó volt: akkor sírtak, mikor senki nem látta őket. De mi lesz ezt követően a „gyerekekkel”? Rúzsa Magdolna valószínűleg hamarosan lemezszerződést kap valamely neves kiadótól, míg Varga Ferenc visszatér zenekarához, és „Varga Feri és a Midnight Blue” név alatt próbálja kiadni most elkészült lemezét.

Kereszty Gábor a TV2 vezérigazgatója elmondta: nem tudják lesz negyedik Megasztár széria, jelen körülmények között (és talán félve a negatív értelemben vett elpopularizálódástól) úgy tűnik a 2006. május 20-i koncert volt a 3 éve tartó folyamat záróakkordja. Hangsúlyozta, ezt követően is őrangyalként segítik megasztárjaik sorsának alakulását, kiváltképp a most Dőntőbe került duót. Beszámolónkat ugyancsak Kereszty Gábor gondolataival zárnánk: „A Megasztár a tehetség és az érzelmek szerencsés találkozásának összetett pillanata. Büszkék vagyunk arra, hogy a TV2 példaképeket tudott adni a mai fiataloknak és megasztárokat a jövő könnyűzenei életének A Megasztár több, mint tévéműsor: össztársadalmi élmény. A tehetségkutató sorozat bizonyítéka annak, hogy érdemes minőségi szórakozást nyújtani a nézőknek.”

Ferenczi Attila

2006. 05. 21.