Bár a szervezők a Prodigy-t könnyűzenei műfajnak titulálták (HC-rock-elektro mix), talán már ennek az egy zenekarnak köszönhetően a tavalyi harmatos felhozatalnál már biztosan masszívabb élményben részesülnek a Nagyszínpad körül lézengők. Tehát elég a Scissor Sistersből, vékony hangok helyett jöhetnek a keményebb zenék!

Az Iggy & The Stooges egyike a valóban legendás zenekaroknak, soha el nem évülő édes bűnökkel, máig érvényes munkássággal, fontos albumokkal, legendás koncertekkel és büntető slágerekkel. A Stooges pszichedelikus, zsigeri gyökér-rockos, garázsrockos, pre-punk muzsikája millió zenekarra és irányzatra hatással volt – a Sex Pistols-tól a Guns ’N Roses-ig, a Jane’s Addictiontől a Queens Of The Stone Age-ig, a Red Hot Chili Peppers-től a Sonic Youth-ig, de nyugodtan jussanak csak eszünkbe olyan hazai előadók is, mint az URH, az Európa Kiadó vagy a Flash.

Sex Pistols – hamár 30 éves a punk legyen Sex Pistols? A dallamosabb rock felé hajló csapat 30 éve van pályán, e jubileumi év valóban okot ad egy szigetes fellépésre, így Glen Matlcok a klasszikus punktörténet egyik legkacskaringósabb pályát befutott figurája lép majd fel.

A két fiú-két lány glasgow-i Sons and Daughters egy az elmúlt években befutott skót gitárpop-zenekarok közül, egy újabb skót ajánlat. A S+D nem feszes és new waves, mint az egyébként Sons and Daughters-rajongó Franz Ferdinand, nem finom és intellektuális, mint az ugyancsak híres és skót Belle and Sebastian – a Sons and Daughters karcos, art-rockos, folk-rockos gitárzenét játszik, néhol punkos, néhol rockabillys ízekkel, mindezt kiválóan és élőben is príma hatásfokkal. A zenekar első albuma, a Love The Cup 2003-ban, az igazi áttörést jelentő The Repulsion Box 2005-ben került a boltokba.

Az angol Gomez pályaképe afféle klasszikus keretes szerkezetű történet, hiszen az öttagú zenekar két legjobb és legfontosabb lemeze az együttes Bring It On című debütáló albuma és a legutóbbi Gomez-album, az idén megjelent How We Operate. Bátran állíthatjuk, hogy a három énekhang és megannyi zenei szín meg hangulat köré szervezett új nagylemez simán egy szintre helyezhető a Gomez eddig felülmúlhatatlannak gondolt debütáló lemezével. Ez bizony mázli: a hazai közönség a legjobb pillanatban láthatja az újra csúcsformában muzsikáló Gomezt.

Living Colour a crossover műfaji síkjának idei képviselője, de ha pl. az ugyanezen stílusjelzővel ellátott Princess hegedűtrióra gondolunk, akkor az nem hangzik valami bizalom-gerjesztően – semmi ok az aggodalomra, szó sincs analógiáról.

Ferenczi Attila

2006. 06. 21.