Mi, kelet-közép-európaiak csak akkor lettünk figyelmesek az angolszász nyelvterületen már egy ideje ismert énekesnőre, amikor neve feltűnt a 2004-es Mercury Music Prize-díj jelöltjei közt Frank című debütáló lemezével. A dzsessz- és soulelemekre épülő zenéjének, kitűnő énekhangjának és egzotikus külsejének köszönhetően a brit zenészszakma akkortájt az amerikai Norah Jones hazai megfelelőjét látta benne. Később az ugyanezt a stílust képviselő grúz származású, Londonban élő Katie Melua összeurópai sikere mellett Amy eltörpült, sőt, el is tűnt, komoly alkoholproblémái adódtak.
Most visszatért, második albuma, a Back To Black zeneileg ugyanolyan könnyed, mint a bemutatkozó volt, szintúgy szókimondó szövegvilággal párosítva. Az önirónia sem hiányzik róla, az első kislemezdal a Rehab címet viseli, és az énekesnő az alkoholproblémáit fogalmazza meg benne. A felvétel hazájában a hetedik helyig jutott, ami eddigi legjobb listás helyezése, az első lemezéről kimásolt négy dal egyike sem került be a TOP 50-be. (Vasárnap)

Puha József

2006. 12. 06.