Mary J. Blige a környékünkön a George Michaellel előadott As című duettjével vált széles körben ismertté 1999 tavaszán. Aztán 2001 őszén a Family Affair című felvétellel hódított az öreg kontinensen (ez eddigi egyetlen amerikai listavezetője a Billboard összesítésén), tavaly pedig a U2-val közösen felvett One című átdolgozással szerepelt az európai listák élvonalában. Az USA-ban viszont még legalább fél tucat slágere van, amelyek elsősorban az ottani rádióállomásoknak köszönhetően az elmúlt tizenöt év örökzöldjei közé kerültek.

Folyamatosan felfelé ívelő karrier
Az 1971. január 11-én született New York-i énekesnő 1988-ban egy bevásárlóközpontban felénekelte Anita Baker 1986-os dalát, a Caught Up In A Rapture címűt egy karaoke gép segítségével. A felvételt családja elküldte az Uptown Records nevű lemezcégnek, amelynek vezetői háttérénekesként szerződtetették különböző produkciókhoz. Később Sean Combs alias Puff Daddy vette szárnya alá, közösen készítették el Mary bemutatkozó, 1992-ben megjelent What’s The 411? című albumát. A korong hatalmas hatást gyakorolt a kilencvenes évek amerikai könnyűzenéjére: ez volt az első próbálkozás, amely áttörte az r&b és a rap közötti határt. Az 1994-es My Life című második lemeze szintén kiemelkedett a hiphop mezőnyéből, ám az elsőhöz képest kevésbé volt jelentős. Az énekesnő talán épp ezért faképnél hagyta Daddyt és az Uptownt egyaránt, majd az MCA Recordshoz került. Új szerző- és producergárdával készítette el az 1997-ben kiadott soulos Share My World című albumát. Az 1999-es negyedik korongját, a Mary címűt a számos közreműködő – többek közt Lauryn Hill, George Michael vagy Elton John – még inkább feldobta. A 2001-es No More Drama a soul helyett ismét a hiphop felé hajlott, a 2003-as Love & Life pedig újra Puff Daddy, pontosabban akkor már P. Diddy felügyelete mellett készült.

The Breakthrough – a furcsa áttörés
Mary J. Blige 2005 karácsonyára karrierösszegző válogatást ígért, aztán mégis vadonatúj dalokat felvonultató lemezt adott ki helyette, a The Breakthrough (Az áttörés) az ünnep előtt négy nappal került az amerikai boltokba. A cím első hallásra furcsának tűnt, hiszen az énekesnő már 1992-ben áttört, de megmagyarázta, elmondása szerint a kábítószerektől, az alkoholtól és a rosszéletű pasiktól való megszabadulását, a Mindenható megtalálását jelképezi. Miután bejelentette: hallható lesz rajta a U2 legnagyobb slágerének, a One címűnek az átdolgozása, az ír zenekar segítségével készíti el, szinte minden szakember azon a véleményen volt, hogy ez még neki sem sikerülhet. Tényleg öngyilkosságnak tűnt az ötlet, egy ekkora slágerhez elvileg nem szabadna hozzányúlni. Marynek mégis sikerült jól átdolgoznia, tempósabb, soulos változatban adja elő. Bono csak az első versszakot énekli, a többit az énekesnőre bízta.

Megkésett és hiányos összegzés
Napjaink előadói általában már három-négy album után karrierösszegzésre adják a fejüket, Mary viszont csak a tavalyi év végén összegzett. Kicsit későn, vagy legalábbis a Reflections (A Retrospective) című gyűjtemény nem nyújt átfogó képet eddig pályafutásáról. Több alapdal is lemaradt róla, a Mary és a Love & Life című lemezekről egyetlen felvétel sem került fel rá. Elképzelhető ugyan, hogy ez tudatos, és rövidesen megjelenik a második válogatása a többi meghatározó dallal. Dicséretes azonban, hogy a slágerek mellett négy új szerzemény is hallható rajta, köztük a John Legenddel előadott King & Queen című duett.

Az énekesnő jelentősége
Mary J. Blige és a Franz Ferdinand pályafutása között nyugodtan vonható párhuzam. A skót zenekar a 2004 februárjában kiadott első albumával utat nyitott több tucat gitárpop együttes előtt, Mary pedig az r&b-ben nyitott meg kapukat. Közben folyamatosan a csúcson van, lemezről lemezre nő a népszerűsége, amit a mai rohanó (zenei) világunkban csak kevesen mondhatnak el magukról. (Új Szó)

Puha József

2007. 02. 13.