A doveri születésű Joss Stone bemutatkozó albuma The Soul Sessions címmel 2003 novemberében jelent meg, világszerte több mint hárommilliót értékesítettek belőle. Az r&b-ben és soulban utazó énekesnő a zenészszakmát valamint a közönséget egyaránt elbűvölte a színes bőrű amerikai előadókat megszégyenítő érett hangjával. A folytatás 2004 szeptemberében került a boltokba – a Mind Body & Soul című nagylemez 5,5 millió példányszámban kelt el.
A kezdeti csodás évek után az elmúlt hetekben rossz irányt vett Joss pályafutása. Nagy-Britanniában állandó bulvárszereplővé vált, erről azonban csak saját maga tehet. Hatalmas botrányt váltott ki illuminált viselkedése a BRIT Awardson, a díjátadón pökhendien és amerikai akcentussal válaszolt az újságírók kérdéseire. Mindezt tetézte egy későbbi félresikerült fellépéssel. Két és fél órás késéssel érkezett meg a londoni KOKO Clubba, ahol unott produkciót láthattak tőle a rajongók, többször percekre eltűnt a színpadról. Számos negatív kritika látott napvilágot a koncertről. „Nem kis feladat olyan közönség tetszését visszanyerni, amely már a fellépés előtt kifütyüli az előadót. Joss viszont meg sem próbálkozott a fedühödött tömeg kárpótlásával” – ez volt olvasható az egyik, Ócska Stone címet viselő beszámolóban.
Az énekesnő még a harmadik albuma, a március 12-én kiadott Introducing Joss Stone megjelenése előtt szőke tincseit vörösesbarnára festette, és nőiesebb, miniruhákat kezdett hordani, jelezvén, hogy felnőtt. Az anyag címe megtévesztő, debütáló lemezeket szoktak így elnevezni. Joss a választást azzal indokolta, hogy a dalok először az életében olyanok lettek, mint amilyen ő maga, ezek mutatják meg leginkább az igazi énjét, az előző két korongja ugyanis a zeneipar dörzsölt szakembereinek a munkája volt. Az albumot a Bahama-szigeteken rögzítették, a keverést New York-ban végezték Raphael Saadiq producer irányítása mellett. Neves vendégművészek közreműködnek rajta: a Music című szerzeményben Lauryn Hill hallható, a Tell Me What We’re Gonna Do Now címűben pedig Common rappel. Az énekesnő azonban hiába lelkesedik, a profin felénekelt nagylemez semmi egyénit nem tartalmaz. A brit eladási összesítésen csak a 12. helyet szerezte meg, és a harmadik héten a 24. pozícióját a kiábrándító 46. helyre cserélte le (a héten már csak 73. a rangsorban). Európa más országaiban is csak mérsékelt fogadtatás jellemzi. Ez főleg a viselkedésével és az unalomba fulladó felvételekkel magyarázható, de más tényező is közrejátszik benne. Az előző albumának megjelenése óta sokat változott a zenei színtér, Stone kisasszonynál sokoldalúbb dalszerző-énekesnők tűntek fel – Nagy-Britanniában például KT Tunstall, Amy Winehouse. A csodálatos hang önmagában mit sem ér, ráadásul Joss stílusa, az r&b- és soulzene az utóbbi időben hátrébb szorult. Albuma az Egyesült Államokban egyelőre jobban teljesít, a Billboard magazin eladási listájának második helyére iratkozott fel, de várható, hogy ott is gyorsan visszaesik majd. A második lemezéből 1,2 millió példányt adtak el az USA-ban, ám kizárt, hogy az énekesnő megismételje ezt a sikert. (Új Szó)

Puha József

2007. 04. 10.