A barbadosi Rihanna és a brooklyni Jay-Z tíz hétig, május huszonegyedikétől július huszonkilencedikéig uralta a brit kislemezlistát az Umbrella című dallal, amely ezzel – a listavezetés alapján – az utóbbi tizenhárom év legnépszerűbb felvétele lett a szigetországban. Végtelenül szomorú lennék, ha ezt a (semmitmondó) dalocskát kellene kikiáltanunk 2007 legnagyobb slágerének. De szerencsére nem kell! A sikere csalóka, a titok a jó megjelenési dátumban keresendő, a nyári uborkaszezonban ugyanis könnyebb megőrizni a vezető pozíciót. Rihanna és Jay-Z közös felvételéből a csúcson töltött tíz hét alatt 356 257 példányt értékesítettek, miközben tavaly a Gnarls Barkley által sikerre vitt Crazy című slágerből a listavezetés kilenc hetében jóval több, 660 725 darab kelt el, arról nem is beszélve, hogy idén ősszel Leona Lewis dalából, a Bleeding Love címűből már két hét alatt elfogyott 377 175 példány. Ezekből eredően az Umbrella tényleg csak a listavezetés alapján tekinthető az utóbbi tizenhárom év legsikeresebb kislemezének Nagy-Britanniában. Most ugyebár oda lyukadtunk ki, hogy nem feltétlenül jó, ha a slágerlistákból kiindulva értékeljük az évet…

2007-nek nem volt meghatározó, kiemelkedő stílusa. Leáldozóba került a skót Franz Ferdinand sikere által 2004 elején indult brit gitárzenei éra. A második albumával egyik képviselő sem tudta megismételni az első nagylemeze sikerét, ráadásul a divat elindítóját leszámítva (még 2005 őszén jelentette meg a másodikat) a folytatásban egyikük sem tudott előremutató anyaggal előrukkolni. Az egyik legfontosabb képviselő, az öttagú leedsi Kaiser Chiefs a februárban kiadott Yours Truly, Angry Mob című második albumán továbbra is fülbemászó melódiákra épülő energikus és szellemes popdalokat játszik, ám a korong olyan, mintha az első, az Employment címűről lemaradt szerzeményeket vonultatná fel. Az első lemezre jellemző energiától kicsattanó életvidámság és sárm csak nyomokban lelhető fel bennük. Az együttesek válaszút elé kerültek, váltaniuk kell, muszáj elgondolkodniuk azon, milyen irányba viszik el a stílusukat. Többségük készít harmadik albumot, de biztos, hogy legtöbbjüknek ez lesz az utolsó. Érdekes mód, a brit zeneipar egyelőre nem tudatosította az éra szárnyalásának alábbhagyását, egyre-másra tűntek fel az új követők, többek között a The Enemy, a The Pigeon Detectives vagy a The Twang. Ha egy-két évvel ezelőtt debütálnak, bizonyára dicshimnuszokat zengett volna róluk a szakma, így, megkésve azonban csak kis port kavartak.

Az elmúlt években a brit zenei életet két pólus fémjelezte: az egyik oldalon az említett, az elmúlt három évtized zenéjéből merítő, néhány esetben arcátlanul lopó, a britpopot továbbgondoló gitárzenekarok álltak, velük szemben az érzelmes énekes-dalszerzők sorakoztak fel a Koszovót is megjárt katonatisztből lett énekes, a divathullám elindítója, a brit James Blunt vezetésével. Az utóbbi csoport – a gitáregyüttesekkel összehasonlítva – valamivel sikeresebben lelt rá a jövőbe vezető útra. Igaz, Blunt második nagylemeze már korántsem olyan sikeres, mint az első volt. A stílus legtehetségesebb énekesnője, a folkos-gitáros vonal képviselője, a skót KT Tunstall gazdagon meghangszerelt második albuma iránt – a nagyrészt egygitáros felvételekre épülő elsővel ellentétben – szintén kisebb érdeklődés mutatkozik. Egy másik énekesnő, a 2003-ban feltűnt Amy Winehouse viszont tarolt a 2006 októberében megjelent Back to Black című második nagylemezével. A könnyed dzsesszes zenei világot populárisabb: funk-, r&b-, soul- és hiphopelemekkel vegyítő, s ezt szókimondó szöveggel párosító zenéjével az egész világot meghódította, miközben az egész világ érte izgul, az énekesnő ugyanis képtelen kilábalni a súlyos alkohol- és drogproblémáiból.

Egy újabb énekesnő, a brit ITV-n látható The X Factor című zenei tehetségkutató műsor tavaly decemberben véget ért harmadik sorozatának győztese, a csodás hangú londoni Leona Lewis egyelőre csak odahaza számít szupersztárnak – a szakma szerint azonban ő lesz a következő brit világsztár. Az előjelek kecsegtetőek. A novemberben boltokba került Spirit című első stúdióalbumából a megjelenés hetében 375 872 példányt értékesítettek a szigetországban, s ezzel a korong a brit zenetörténet leggyorsabban fogyó, bemutatkozó előadó által készített nagylemeze lett. Ha nem csak az első albumokat rangsoroljuk, akkor a Spirit a brit zenetörténet negyedik legjobban debütáló nagylemeze.

2007 legnagyobb felfedezettje kétségkívül a libanoni származású, Londonban élő Mika. A huszonötödik életévében járó fiatalember a Bee Gees, a Queen és Elton John örökségéből táplálkozó, és azt a mai kornak megfelelően tálaló öttagú New York-i Scissor Sisters egyszemélyes brit megfelelője. „Mintha Freddie Mercury eltitkolt gyermeke bukkant volna fel” – írta róla egy angol kritikus. A februárban kiadott Life In Cartoon Motion című albumát hallgatva pillanatok alatt kiderül, hogy a Queen néhai frontembere a nagy példaképe, gyakran megdöbbentő a hasonlóság a két előadó éneke között. A lemez legnagyobb slágere, a Grace Kelly című szerzemény öt hétig vezette a brit összesítést.

A brit kislemezlista élét megjártak közül feltétlenül ki kell emelni még a virginiai hiphop producerből lett előadót, Timbalandet, aki két felvétellel is vezette a rangsort: a két legfontosabb pártfogoltja, Nelly Furtado és Justin Timberlake közreműködésével készült Give It to Me, valamint a Keri Hilsonnal rögzített The Way I Are címűekkel. Beyoncé és Shakira közös slágere, a Beautiful Liar is csúcsra ért – három hétig vezetett. A jamaikai származású, Miamiban született, tizennyolcadik életévében járó Sean Kingston pillanatok alatt robbant be a köztudatba a Született feleségek ősszel indult új sorozatának Beautiful Girls című betétdalával – Nagy-Britanniában négy hétig uralta vele a mezőnyt –, mégis, a biztató előjelek ellenére nagy az esélye annak, hogy megmarad egyslágeres előadónak. Jobban belegondolva, elképzelhető azonban, hogy a most körvonalazódó színészi karrierje segítségével visszajut a zenei élvonalba is.

A slágerek tucatjai ellenére szerintem az elmúló esztendőben nem született olyan felvétel, amelyet mondjuk öt év múlva is kiemelten játszanak majd a rádióállomások. A többségüket időközben már el is felejtettük, s a felgyorsult és felhígult zenei életünkben ez a sors vár a többire is. Ha pedig arra a kérdésre kellene választ adnom, hogy melyik volt 2007 legjobb dala, bizony a slágerlistákat félre kellene tennem. A legjobbak ezúttal sem fértek be az összesítések élmezőnyébe, sőt nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy a listákra sem fértek fel. De ez már egy másik történet. (Puha József, Vasárnap)

Puha József

2007. 12. 31.